VÉL VI. Plébániai levéltárak

Teljes jelzet:  VÉL VI.
Cím:  Plébániai levéltárak
Leírási szintek:  fondcsoport

Az egyes plébániai fondok eltérő terjedelműek és tartalmúak. Nagyobb iratmennyiség azokról a plébániákról érkezett, ahol az utóbbi években a levéltárosok személyes megkeresésére a plébánosok (letétként) átadták a gondjaikra bízott egyházközségek levéltárát. A folyamat a 2000-es évek első évtizedében kezdődött meg elsősorban a paphiány miatt és a veszélyeztetett plébániai levéltárak megőrzése érdekében. A beszállítások kapcsán így létrehozott két fondcsoport folyamatosan bővül, jelenleg néhány esperesi kerületi levéltár töredéke (lásd fentebb), illetve közel nyolcvan egyházközségi levéltár megmaradt, zömmel 20. századi iratanyaga került a veszprémi egyházmegye plébániáinak levéltárába.

Számbelileg ugyan ezeknél több településről, de fondonként kisebb terjedelmű iratanyag érkezett be intézményünkbe az 1990-es évek végén egy másik úton. Érseki felhívásra ugyanis néhány tucat plébánia a levéltárba adta legrégebbi, 18. századi, esetenként pedig ezek folytatásait alkotó 19. századi anyakönyveit. Sok plébániai levéltár esetében csak ezek a kötetek találhatóak levéltárunkban.

A jelenleg levéltárunkban őrzött plébániai levéltárak közül az őrzött iratanyag mennyisége és kora alapján a felsőörsi plébánia (és prépostság) részben a 16. századtól fennmaradt iratai (1542–1995, VÉL VI.47.), illetve a korábbi egyetlen veszprémi, a Szent Mihály plébánia (1703–1992, VÉL VI.157.) dokumentumai számítanak különösen értékesnek.

Az egyes fondok sorszámozása az egyházmegye területén jelenleg működő 180 plébánia ábécérendjét követi, 200-zal kezdődően pedig az 1993 előtt az egyházmegye területén működő, ma már más egyházmegyéhez tartozó plébániai levéltárakat vettük fel. Fondjegyzékünkben csak azokat a plébániai levéltárakat tüntettük fel, amelyek iratanyaga részben vagy egészben levéltárunkban található.

Az egyes plébániák meglátogatásának rendjéről a levéltárosok szakmai szempontokat figyelembe véve (őrzött iratanyag jellege, veszélyeztetettség mértéke) döntenek. A letétként kezelt plébániai levéltárak nyilvános magánlevéltárnak, a plébániákon találhatóak magánlevéltárnak minősülnek. Utóbbiak kutatási lehetőségéről a személyes megkeresés előtt érdemes mindenképpen előzetesen informálódni az illetékes plébánián.