Felsőörs, prépostsági templom

Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek, az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés, illetve annak kiegészítése segítségével.

A felsőörsi Bűnbánó Szent Mária Magdolnának szentelt egykori prépostsági templom az egyik legkorábbi egyházmegyei templom.

A felsőörsi plébánia- és templomtörténet (az 1975-ös sematizmus alapján): „Középkori plébánia. A lelkipásztorkodással összekötött Bűnbánó Mária Magdolna prépostságot az Őrsi család (a Batthyányak őse) a XII. sz. második felében alapította. A régi (XI. sz.) kis templom helyén felépítette a mai háromhajós román stílusú prépostsági templomot. A Szt. Mihály oltárt Bertalan (1226–1244) veszprémi püspök szentelte fel. Az első ismert prépost Ladomér (1248–1249). A prépostok legtöbbször a veszprémi káptalan tagjai is voltak. Közülük említésre méltó: Darányi Jakab mester Korvin János herceg kancellárja, Statileo János (1513–1525) az 1515. évi veszprémi zsinat elnöke, később erdélyi püspök, Rezi Gál (1547–1552), akit a törökök 1552-ben Veszprémben lefejeztek. A prépostok mellett működő papokról (kanonokok) is sokszor történik említés. A XVI. században a templom leégett. A prépostság 1630-tól 1736-ig protestáns kézen volt. Padányi Bíró Márton prépost (1729–1745) az összes préposti javakat visszaszerezte. A templomot (1736–1737) barokk stílusban restauráltatta és értékes barokk berendezéssel szerelte fel. A helyreállítást az O.M.F. végezte 1962–1975 között. Méretei: 27.25 x 14,50 m. Búcsú: júl. 22. Szentségimádás napja: febr. 12., Rózsafüzér napja: nov. 14. Anyakönyv: 1738-tól. Hívek száma: 780 (979). A préposti kúriát Padányi Biró Márton építtette. A felsőörsi határban feküdt a középkorban „Pesze” (Peszej) község, melynek Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt temploma a XV. sz. végén a faluval együtt elpusztult.”

Templombelső, átnézeti kép (Fotó: Simon Anna)

Szent Mihály a keresztény hagyományban a hét arkangyal egyike, a mennyei seregek fővezére, a Paradicsom őrzője, a gonosz felett győzedelmeskedő harcos. Tisztelete a középkor korai szakaszától igen elterjedt mind a keleti (bizánci), mind a nyugati egyházban. A római katolikus egyház és Vatikán városállam védőszentje. A fiatal magyar egyházban a tíz szentistváni alapítású egyházmegye közül két korai székesegyházának, a veszprémi és a gyulafehérvári főtemplomnak is védőszentje.

Szent Mihály a középkori művészetben sokszor mint a lelkek mérlegelője látható, az Utolsó ítélet kompozíció részeként vagy önállóan. Gyakran ábrázolták kezében lándzsával vagy karddal, sárkányon, vagy a sátánon taposva, a késő középkortól azzal heves küzdelemben, a magyar művészetben helyi sajátosságként a gonoszt esetenként török katona alakjában megjelenítve. A középkorban a gonosz legyőzőjeként, templomok őrzőjeként gyakran fordul elő a bejárat közelében, illetve ezen a gondolatkörön alapul egy Karoling kori eredetű épülettípus, melyre jellemző a templom nyugati részének elrendezése, ahol toronypár között a földszinti előcsarnok felett, a templom terére nyíló karzaton kap helyet Szent Mihály oltára, illetve felette egy harmadik szint, s mindennek liturgikus szerepe van. Ennek, az ún. Westwerk típusnak sajátos, későbbi hazai fejleménye ragadható meg románkori nemzetségi alapítású templomokban, ezek egyik legjobban megismerhető példája a éppen a felsőörsi templomban található.

A település történeti központjában kiemelkedő sziklafelszínen, szabadon áll a keletelt, homlokzati tornyos templom. Középkori, 13. századi eredetű templom kimagasló és egyedülálló művészettörténeti értéket képvisel a magyarországi emlékek között. Korai kegyúri templom, szokatlan elrendezéssel (kétszintes oldalterek, toronyalji temetkezési hely, karzat-kápolna), kvalitásos építészeti részletekkel (kváderfalazat, homlokzati szerkesztési rendszer), kőfaragványokkal (bélletes kapu, nyíláskeretelések, fogrovatos párkány).

A 16. században a Batthyányak kegyurasága alatt álló templom romossá vált. A Padányi Biró Márton által végeztetett 18. századi barokk felújítás jellegzetessége, hogy a lehetőségekhez mérten középkori jellegét és részleteit megtartották, tagozatait esetenként vissza is építették, a bélletes kapu jellegét megőrizték, a belső tér szerkezetét megtartva egységes barokk tagozatokkal öltöztették fel. Máig nagyjából ebben a formájában maradt fenn. Építéstörténetéről összefoglaló itt olvasható.

A barokk enteriőrben két címer, a 18. századi újjáépítés kegyurainak a Batthyány-családé a diadalíven, az építtető püspök Padányi Biró Mártoné a szószéken látható.

A templom mellett működő, Mária Magdolnáról nevezett világi prépostság (társaskáptalan) alapításáról nem ismerünk középkori forrást, alapítása a 12. század végére, a 13. század elejére tehető. A kis létszámú társaskáptalan tagjai, elsősorban elöljáróik, a mindenkori prépostok rangos tagjai a veszprémi székeskáptalannak: a kanonoki testület négy prépostja közül az egyik a felsőörsi volt (a testületet vezető nagyprépost, a veszprémi Mindenszentek társaskáptalan élén álló ún. kisprépost és a hántai prépost mellett). A prépostság kegyurai a prépostság a nemzetség felsőörsi ága. A templom első említése adja tudtunkra, hogy az alapító „Örsi Miske ispán felesége, Osli Margit úrnő az Örsi Mária Magdolna egyház Szent Mihály oltárát Bertalan veszprémi püspökkel (1226–1244) felszentelteti, és ez alkalommal Buhna nevű szolgálót az örsi egyháznak adományozza.”

A helyreállított templom a préposti ház kertjéből nézve, 1965 körül (Fotó: VFL)

A templom 1943-ban megkezdett kutatása a világháború miatt megszakadt. A folytatásra az 1960-as években került sor, Gergelyffy Andrást hamarosan Tóth Sándor követte, aki a templombelsőben több helyen és a kapu előtt régészeti feltárást végzett, valamint megfigyelést a korábban már megbontott vakolatú homlokzatokon, illetve falkutatást néhány ponton a belsőben a barokk köpenyezés bontásával.

Bebizonyosodott, hogy a fennálló épület legkorábban elkészült része az eredetileg szabadon állónak tervezett homlokzati torony, amelyet egy korábbi kisebb templom elé épített a kegyúr, s földszintjén temetkezési helyet alakított ki. A karzat déli és nyugati falán feltárt nyomok egy keskenyebb alapterületű, köztes szinten kialakított kápolna és a hozzá vezető lépcső elvi rekonstrukcióját tették lehetővé. Kivételesen szerencsés helyzet, hogy írott forrás támasztja alá a kápolna létét, amelyben egykor Szent Mihály oltára állt, a toronyaljban alatta kialakított alapítói sír felett. Az Erdei Ferenc (OMF) tervei szerint készült felújításban a kutatási eredmények logikus, értelmező és esztétikus rendszerben jelennek meg. A kutatótól és tervezőtől a munkák végeztével, 1966-ban megjelent kismonográfia máig alapvető összefoglalója az építéstörténetnek.

Tóth Sándor rekonstrukciós rajza és fotó

A prépostságot 1948-ban felszámolták, a templom plébániatemplomként működött tovább. Utolsó plébánosa Körmendy József (1961–1991, elhunyt: 2005) volt. Róla következő bejegyzésünkben emlékezünk meg részletesen. Szolgálati ideje kezdetén és részben ösztönzésére került sor a templom és a préposti ház felújítására. Az évek során szinte baráti viszony alakult ki a plébános, illetve a fiatal kutató és a tervező között egyaránt, ahogy erről fennmaradt levelezéstöredékek tanúskodnak. A kutatás iránt élénk figyelemmel fordult, az arról vezetett naplója a közelmúltban kiadásra került, és szemléletesen egészíti ki Tóth Sándor tanulmányait.

Dr. Körmendy József: Adalékok a felsőörsi Árpád-kori prépostsági templom kutatásának történetéhez. Naplójegyzetek. Tanulmányok Koppány Tibor 70. születésnapjára. Szerk.: Bardoly István – László Csaba. Budapest, 1998.
Tóth Sándor: Felsőörs késő román templomtornya. Művészet 1980.
Tóth Sándor: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja. Műemlékvédelmi Szemle 2000.

A felsőörsi templom románkori kapuja barokk kiegészítésekkel feltárás közben, 1962–1965. (Restaurátor: Szakál Ernő OMF)

A templom (M 5491), a volt préposti ház (M 5490) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék.

Dr. Körmendy József: Tanulmányok Koppány Tibor 70. születésnapjára. Szerk.: Bardoly István – László Csaba. Budapest, 1998. Tóth Sándor: Művészet 1980. Tóth Sándor: Műemlékvédelmi Szemle 2000.

A felsőörsi templom románkori kapuja barokk kiegészítésekkel feltárás közben, 1962–1965. (Restaurátor: Szakál Ernő OMF)

Simon Anna