Badacsonytomaj, Szent Imre-templom

Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek, az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés, illetve annak kiegészítése segítségével.

Fotó: VFL

A badacsonytomaji templom titulusa Szent Imre, ünnepe néhány napja, november 5. Szent Imre herceg első királyunk, Szent István és Boldog Gizella királyné fiatalon elhunyt gyermeke, aki 12. században keletkezett legendája szerint Veszprém ódon egyházában a magasban megjelenő angyal előtt szüzességi fogadalmat tett. Szentté avatására már 1083-ban sor került – apjával, Istvánnal és nevelőjével, Gellérttel együtt. A székesfehérvári prépostsági templom királysírjai közt a herceg síremléke kiemelt helyet kapott. Magyarországi tisztelete a középkor folyamán is erőteljes volt. Az ifjú herceget gyakran ábrázolták együtt más Árpád-házi szentekkel, kiváltképp István és László királlyal. A barokk egyházi művészetben szintén gyakran feltűnik alakja, népszerű ábrázolási téma fogadalomtétele a felette a felhők közt megjelenő Szűz Mária előtt, ahogy ez egykor a veszprémi székesegyház 18. századi mennyezeti falképén is látható volt. Népszerűségének csúcsát az 1930-as években érte el, személyét példaként állították az ifjúság elé. Halálának évfordulóján, az 1930-as jubileumi évben egymást követték az ünnepségek, megemlékezések országszerte, de különösen a két királyi városban, Veszprémben és Székesfehérvárott. A korábbi ikonográfiai hagyományt követő alakja már nem csak egyházi-, liturgikus szerepű műalkotásokon, de köztéri szoborként is megjelent. Attribútuma a hercegi korona és a tisztaságára utaló liliom, illetve ábrázolták középkori lovagként is, karddal, esetleg pajzzsal is, a bűn felett győzedelmeskedve, mint az 1940-ben készült, a Szent György kápolna előtt látható veszprémi szobrán.

 

Szent Imre szobra, 1981 óta a szentély jobb oldalán lévő falfülkében található (Fotó: 2020. október)

A badacsonytomaji plébánia- és templomtörténet (az 1975-ös sematizmus alapján): ” 1263-ban Szent Imréről nevezett pálos kolostora van. Az egyházmegye első nyolc pálos kolostorának egyike. A klastromkút forrás mellett 1861-ben még láthatók voltak romjai. 1297-ben említik Szent István első vértanú tiszteletére emelt templomát. 1757-ben építették a barokk templomot. A mai templom fölötti iskolatéren állt. 1931-ben bontották le, amikor megépült az új, neoromán két tornyú templom, Európa, első bazaltkő temploma. Dr. Fábián Gáspár tervezte. A költségeket a Katolikus Vallásalap, a bazaltbánya, a község és a hívek állották. A főoltár menzája vörös márvány. A szentély sgrafitto díszítése és festménye Leszkovszky György alkotása. — A templom mellett a plébániaház ugyancsak bazalt, pár évvel később készült el. Plébániáját 1778-ban szerveztek újjá, azelőtt Nemestördemic gondozta. Titulusa Szent Imre. Búcsú: november 5. Szentségimádás napja: február 26. és Krisztus Király vasárnap. Rózsafüzér napja: augusztus 19. Anyakönyv: 1791-től. Hívek száma: 2010 (2933) (Badacsonnyal és Badacsonyörssel együtt). 3. Műemlék jellegű objektuma van: 1. Badacsonyi hegytetőn kőkereszt, klasszicista, 1835-ből. 2. Kőkereszt a templom előtt, klasszicista, 1824-ből, 3. Iskola úti Szentháromság-szobor XIX. század közepéről (romos).”

A sgrafitto-díszes szentély az 1981. évi átalakítás után, Udvardi Erzsébet három festményével (Fotó: 2020. október)

A településen két középkori templomról szólnak az írott források. A pálosok badacsonyi kolostora már a török korban erősen pusztulásnak indult. Betemetett falmaradványait Ádám Iván tanár, 1857-től a sümegi reáliskola igazgatója, veszprémi kanonok (1902–1928) a „Klastromkút”-nak nevezett forrás nyomán lelte fel a 19. század végén. Bogyai Tamás művészettörténész már 1944-ben így írt erről: ”-nak nevezett forrás nyomán lelte fel a 19. század végén. Bogyai Tamás művészettörténész már 1944-ben így írt erről: „A Badacsony keleti oldalán, a terméketlen és ezért lakatlan kőtengerben a 13. század közepe táján a pálos remeték építették fel Szent Imréről nevezett kolostorukat. Az épületek maradványait Ádám Iván az Archaeologiai Értesítő 1888. évi évfolyamában (64—66. 1.) még részletesen leírta, az általa pontosan megjelölt helyen azonban ma már hiába kutatunk. Az egyetlen magyar eredetű szerzetes-rend egyik legrégibb kolostorának még nyomát is kíméletlenül eltörölte a bazaltbányászat haszonleső vandalizmusa. Emlékét csak a Klastrom-kút, szellemi örökségét az ugyancsak Szent Imrének ajánlott badacsonytomaji plébánia-templom őrzi.” Ma turistaút vezet ide, ahová 2013-ban a II. János Pál pápa emlék-kápolnát építették. A kis bazalt épületbe a település neves művésze, Udvardi Erzsébet festette meg a pápa portréját.

Tomaj középkori plébániatemplomát Szent István királynak szentelték, temető vette körül. A török időkben szintén pusztulásnak indult, az újkorban kisebb javításokkal remete szerzetesek látták el. A rendek felszámolásával elhagyottá vált, de még mindig jelentős maradványait a 19. század második felében, a Kisfaludy-ház építésekor bontották el, illetve foglalták be az új épületbe.

A település ma a Badacsony lábánál, a part mentén húzódik, központja annak keleti felén helyezkedik el. A 1757-ben a hívek költségén épült barokk templomát, szintén Szent Imrének szentelték. Egyhajós, boltozott, homlokzati toronnyal, falazott karzattal, sekrestyével ellátott templom volt. Főoltárán az oromképben a tituláris szent, két oldalt Szent István és Szent László magyar királyok, illetve Szent Donát és Flórián aranyozott faszobrai álltak. További három mellékoltára volt, köztük a középkori leromlott Szent István-templom Zalaszentgrótról hozatott, majd ide menekített főoltára. A 18. századi templom közelében létesült az 1905-ben megnyitott bazaltbánya csilléje, amely a parti zúzóüzembe szállította a hegytetőn bányászott követ. Ez akkora megterhelést jelentett az épületnek, hogy állapota idővel nagyon megromlott. Ezért, és mivel a hívek száma a bánya és a vasút létesítése miatt jelentősen megnőtt, új templom építését határozták el. Az építtető plébános Varga Sándor (1926–1946) volt, a költségeket a Vallásalap, a bánya és a hívek együttesen fedezték. A templomot Rott Nándor püspök szentelte fel. Végül a régi barokk templomot lebontották. A bányát csak 1965-ben zárták be. A régi templom felszereléséből megmaradt és az új templomban elhelyezték a kő keresztelőmedencét, négy, egykor oltárt díszítő, barokk fa puttó-szobrocskát, Szűz Mária és Szent Bernadett szobrát.

Szent Imre-templom, oldalhomlokzat, 1950 körül (VFL)

A ma álló, kéttornyú bazalttemplom 1930–1932 között épült, elődje közelében, de fordított tájolással, a partra vezető Római útra néző főhomlokzattal.

A tervező Dr. Fábián Gáspár (1885–1953), pesti építőmester, a kor sokat foglalkoztatott építésze, több mint negyven templom tervezője, aki középületeket, nagy számban iskolákat, egyházi nevelőintézeteket is tervezett. Fiatalon dolgozott a veszprémi székesegyház átépítését tervező Aigner Sándor mellett is, részt vett az I. világháborúban, leszerelés után gazdaságtudományi diplomát szerzett. 1921–1932 között az Építő Ipar–Építő Művészet c. lap főszerkesztője volt, számos szakcikk szerzője ugyanitt. Ezekből és két kiadott (1935, 1940) és egy kéziratos (forráskiadása: Fábián Gáspár 1948-as életrajzi vázlata, in Lapis Angularis II. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. OMvH Magyar Építészeti Múzeum 1998.) önéletrajza jól megismerhető tervezői szemléletének elvi alapjai. Alkotásaiban a kortárs újítókkal szemben a történeti formavilágot használja, munkái közt a feladat jellegéhez illően választott történeti stílusok egyaránt szerepelnek, ugyanakkor építéstechnológiai megoldásai, a vasbeton használata korszerű, ezen a téren újító megoldásokkal is kísérletezett. Tervezőként a székesfehérvári Prohászka emléktemplomra (1929–1933) volt a legbüszkébb, míg az utókor két Veszprém megyei templomát, a balatonfüredi „vörös-templomot”, és a badacsonytomaji bazalttemplomot értékeli leginkább nagyra. A két utóbbi esetében – ahogy három pesti templománál is – a románkori elrendezés, tömegkezelés mellett különös figyelem jut az anyagválasztásra, a különböző, tudatosan választott kövek használatára. Ebben nem csak lokális építészeti hagyományokhoz való alkalmazkodást láthatjuk, de általánosságban a helyi – természeti és kulturális – adottságokra reflektálást, ahogy ez a szemlélet érhető tetten pécsi templomának formai alakításában, amely az ottani székesegyházra rezonál. Ugyanakkor tetten érhető, hogy egy azon építészeti elgondolást több változaton keresztül dolgozott ki, a badacsonytomaji templommal összevethető elrendezésű, tömegkezelésű, de eltérő stíluselemekkel megfogalmazott épülete a pécsi Jézus Szíve- és a balatonfüredi Krisztus Király- (1927), az egy időben épült budapesti Szondi utcai Szent Család-templomok. Kiérlelt változatában tágas háromhajós, bazilikális elrendezésű, homlokzati toronypár közt visszahúzott homlokvonalú, alacsonyabb előcsarnokkal, boltozott belső térrel. A mellékhajók egyenes végződésűek, a főszentély nyújtott, félköríves záródású, a sekrestye L-alaprajzú, két bejáraton át is megközelíthető. A hasábos pillérek, félköríves árkádok és a hevederekkel elválasztott élkeresztboltozat hagyományos formai elemek, újszerű – a homlokzatok látszó bazaltkő anyagán túl – a trapéz alakú nyílásformák.

Műlap részlete a templom tervével az Építőipar–Építőművészet lapban, melynek főszerkesztője a tervező, Fábián Gáspár volt

A belső tér vakolt fehérre meszelt, részben sgrafitto-díszes. Mestere Leszkovszky György (1891−1968), Körösfői-Kriesch Aladár egyik legjobb tanítványa, a gödöllői művésztelephez köthető kitűnő festő- és iparművész, az Iparművészeti Főiskola tanára, többször is dolgozott Fábiánnal, pl. ő festette ki a Prohászka-emléktemplom kupoláját. A badacsonytomaji templomról az építész lapjában közölt tervlap szerint nem csak a szentélyét, de átgondolt ábrázolási és díszítési koncepció szerint a hajó meghatározott felületeit is ekként díszítették volna, az építészeti tagozatokat hangsúlyozó díszítmények között jelenetekkel: a bal árkádsor felett az üdvtörténeti téma, a gyermek Jézus története az Angyali üdvözlettől az Egyiptomba való menekülésig. A tervtől némileg eltérően valósult meg a szentély kialakítása: az egyenes szakaszban a sekrestyeajtó fölött Patrona Hungariae helyett – az archív fotókból ítélve csak a felületet borító ornamentális mustra készült (jelenleg lefedve), a szentélyzáradékban az ablakokat a boltozatba vágták, körülöttük boltfiókok alakultak ki, amelyeken az egységes díszítmény folytatódik. Az ikonográfiai program azonban nagyrészt megmaradt: a szentély boltozatát szőnyegszerűen borító szőlőinda közt az oltár felett nagyméretű keresztre feszítés-ábrázolás kapott helyet, a boltozat vállvonalán négy, medalionba foglalt evangélista szimbólum, felette Dextera Domini és a Szentlélek galambja övezik. A függőleges falnak ornamentális díszű függőleges sávok visszafogott tagolást adnak. A szentély egyenes szakaszát határoló két hevederív szintén díszített, egy-egy álló angyal felett medalionokban részben magyar szentek büsztje (Szent László a győri herma ábrázolásával) illetve címerek, emblémák jelennek meg. A színvilág harmonikusan illeszkedik a homlokzat sötétszürke kőanyagához, grafikus megjelenésével szinte metszet hatását kelti, kevés és visszafogottan alkalmazott színezéssel, aranyozással egészül ki, ebben a környezetben Keresztrefeszítés-kép egyszínű, aranyozott lángnyelvekkel övezett mandorlában különös erővel hat.

A szentély boltozatán Keresztre feszítés evangélista szimbólumok, Agnus Dei és Dextra Domini és szőlőindák közt (Fotó: 2020. október)

Az ábrázolási programot latin nyelvű feliratok egészítik ki, ezeket Dr. Szőnyi Ottó, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója adta meg. A tervezési folyamatról, a közösen tett Balaton-környéki tanulmányútról szóló beszámolójában lapjában így írt Fábián Gáspár:

Az enteriőr szerves részét alkotják a színes üvegablakok is, tervezőjük Bátky György volt. Minden ablakon megörökítették az adományozó nevét. A főszentély két ablakában magyar szentek, Szent István és Erzsébet álló alakjai láthatók, mellékhajó és a stáció jeleneteit, a toronyalji kápolna a sírba tételt és a feltámadást ábrázolják - az első ablakot a tervező, az utolsót a fürdővendégek adományából készítették.

A már említett Szent Imre-szobor mestere, Krasznai Lajos (1884–1965) faragta fehér márványból 1941-ben a két mellékoltárra a Szent Család- és Pietà-szoborcsoportokat, valamint a Jézus szíve- (1952), a Szent József- és a Kis Szent Teréz-szobrokat. Nem csak az épülettípusnál, de a szobrászi munkáknál is feltűnő, azonos kompozíció variációinak megvalósítása. A szintén Gáspár tervei alapján egy évvel korábban épült Budapest, Szondi utcai Szent Család-templom számára készült szoborcsoportnak szinte mása az itteni, illetve egy harmadik mű, amely megvilágítja az építész és szobrász művészi és emberi kapcsolatát is, mely nem csak a közös munkákban állt, de úgy tűnik Fábián Gáspár a maga számára rendelte - végül 1939-ben szülei sírjára került – székesfehérvári síremléke is ezt a kompozíciót ismétli. A berendezés az 1947-ben elkészült Angster-orgonával lett teljes.

A mellékhajó Stáció-üvgablakai közül az első az építész tervező adományából készült (Fotó: 2020. október)

Az eredeti állapothoz képest a belsőben átalakítások történtek. A II. Vatikáni zsinat liturgikus reformjának megfelelően, 1976-ban átrendezték a szentélyt: az archív felvételen még látható áldoztató rácsot elbontották, az új szembemiséző oltárt, felolvasó állványt és húsvéti gyertyatartót Dominik György művész atya tervezte, tardosi vörös márványból. 1981-ben a belsőt felújították, átalakították: a Dominik-féle új főoltárt áthelyezték a jobb oldali toronyalj kápolnájába Udvardi Erzsébet triptichonjával - Angyali üdvözlet, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél és Szűz Mária a gyermek Jézussal – kiegészülve. Az eredeti főoltárt a szentély előterébe hozták, róla Szent Imre szobrát a jobb oldali falfülkébe helyezték át. Udvardi Erzsébet három nagy méretű pannóját - az Utolsó vacsora, a Getszemáni éjszaka és Feltámadás - a szentélyfal előtt helyezték el. A művésznőre jellemző élénk, nagy színes foltokban fogalmazott és arany és ezüst fólia-betétekkel készült „olajkép-montázs”. A sgrafitto-dísz az apszis alsó falszakaszán takarásba került, a szentély oldalfalain lefestették. A toronyóra Kálóczi Kálmán polgármester kezdeményezésére, az önkormányzat hozzájárulásával kapott díszkivilágítást. A templomot mindkét alkalommal Lékai László szentelte fel, illetve áldotta meg, mint a Szent Imre-templom plébánosa (1969–1974 között), majd mint bíboros, esztergomi érsek. A templomról Földi István esperes-plébános kiadásában kis kétnyelvű ismeretterjesztő kiadvány jelent meg 2001-ben.

1997-ben a műemléki védettség „műemléki jellegű” kategóriája megszűnt. A település egyházi emlékei: a klasszicista kőkereszt 1824. (helyesen: Fő utca) (M 5126), a hegyi, ún. Ranolder-kereszt 1857. (M 5125), és a Padovai Szent Antal-kápolna (M 5128), valamint Szentháromság-szobor (M 5127 elbontva) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék; a 18. századi Szent Anna-kápolna, a neogótikus Szent Donát-kápolna, a Szent István-kápolna, Nepomuki Szent János szobor, a templom előtti kereszt 1835. és a Renner-kereszt 1927. helyi védelem alatt áll.

A kéttornyú Szent Imre templom sem országos műemléki-, sem helyi védelmet nem élvez.

Simon Anna