Nemesapáti, Szent Miklós-templom
Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek, az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés, illetve annak kiegészítése segítségével. A most ismertetett Zala megyei Nemesapáti templom, titulusa Szent Miklós, ünnepe december 6.
A 4. századi kis-ázisai, myrai püspök szent életű szülők gyermekeként született. Életét csodák sora kísérte. Közülük a legismertebb, napjainkra is kiható, a Mikulás-napi szokásokat megalapozó szerint egy elszegényedett nemes ember, mivel nem tudott hozományt adni három lányával, így tisztességtelen életre akarta kényszeríteni őket. Miklós püspök titokban kendőbe csomagolt aranyat dobott be házuk nyitott ablakán kétszer, a harmadik alkalommal, mivel az ablakok zárva voltak, a kéményen át juttatta be adományát, így a legfiatalabb leány is férjhez tudott menni. Innen ered, hogy Miklós ünnepének vigíliáján, azaz december 5-én este, vagy december 6-án reggel, a gyermekek ablakba tett cipőjébe ajándékokat hoz, hagyományosan diót, almát, aszalt gyümölcsöt.
Kultusza a keleti egyházban igen erős, nyugaton ereklyéinek 1087-ben a dél-itáliai Bariba szállítása óta terjedt el. Védőszentje a gyermekeknek, családoknak, raboknak, kereskedőknek és egy sor mesterségnek.
(Fotó: VFL e-sematizmus)
Történet (1975-ös sematizmus szerint): "A plébánia a XIV. században már fennállt. Papjai nevét 1550-ből és 1554-ből ismerjük. A török időkben a falu úgy, ahogy fennmaradt; a plébánia azonban elpusztult. Újjászervezték 1710 körül, miután egy ideig licenciátusok végezték a hívek lelki gondozását. Középkori templomának és az 1753-ban épült jelenlegi templomának titulusa egyaránt Szent Miklós. Mérete: 25,5x12 m. Barokk, Műemlék. Búcsú: dec. 6., ápr. 1., okt. 2. Rózsafüzér napja: jan. 28. Anyakönyv: 1723-tól. Hívek száma: 722 (734). "
A dombon álló templom és szemközt régi, egyemeletes, háromtengelyes magtár. Fotó: Képeslap részlete.
A templom a falu szélén, dombon áll, keletelt. Egyhajós, poligonális szentélyzáródású szentéllyel, északi oldalán sekrestyével, a templom homlokzata elé lépő toronnyal. Barokk kori belső terei és tagolt szép arányú toronysisak, a barokk berendezésből fennmaradt főoltár az 1770-es években készült, szószéke 1816. A templom homlokzattagolása, csúcsíves ablakformái a újkori felújításból származnak. A berendezés nagyrészt 19–20. század eleji, az 1980-as évekbeli felújítás során kapta színes üvegablakait és falképeit.
(Fotó: VFL e-sematizmus)
Története: a 15. században többször, s még 1550-ben is említik papjait. A török időkben pusztul, 1554-ben szentségek, tető és temető nélkülinek írják le. Középkori temploma írott források szerint kis méretű, dombon álló, kerített temető vette körül, kőből falazott, tornyos volt, szentélye a nyolcszög három oldalával záródó csúcsíves ablakokkal, sekrestye nélkül. 1726-ban újonnan restauráltnak mondják, ekkor főoltára tabernákulumos, de 1752-ben ismét rongált állapotú. Barokk kori újjáépítése Padányi Biró Márton támogatásával történik meg.
A hajó részlete a diadalívvel és a főszentély. (Fotó: képeslap, közölve a település honlapján)
Levéltári forrás a barokk kori újjáépítésre: a püspöki protokollumok közt található az az irat, amelyben Nemesapáti hívei Padányi Biró Márton püspökhöz a templom bővítése ügyében fordulnak. Több mint egy oldalas tisztelgés és a kérés felvezetését követően „Nemes Apáti possessorok, kik közül én is az egyike vagyok, ott lakó szabados lakosokkal együtt lévén, s a templomok megnagyobbításárúl tanácskozván...” előadják, hogy „Minémű templomocskánk vagyon, olly kicsiny, hogy annak széli csak 2 eöl, s hossza valamivel ha több négynél, s magunk is, ugyan 3 helyen lakván alkalmas számot teszünk, de a külső járásbúl, melly mostan hozzánk tartozó nyolcz népes falu, annyi nép közönségessen és alkalmatlan idően is az isteni szolgálatokra, annyival inkább nagyobb ünnepeken, s jó időben szokott összve gyűlni, hogy negyed, ötöd, sokszor tized része alig fér a templomban...”
Ezért „...föltettük magunkban, hogy új, s hogy mostani számunkhoz képest teresebb Szent egyházat építünk (...) helységünk patrónusának Szent Miklós püspöknek, kinek titulusa alatt vagyon az mostani is, tiszteletére mindjárt az temető helyünk mellett, nagyobb és rangosabb templomnak építéséhez a jövő tavasszal el kívánnánk kezdeni.”
Kérik az elhunyt plébánosuk hagyatékát átengedni a templomépítésre, valamint felhasználni a régi templom bontásából származó anyagot.
Padányi Biró Márton püspök az új templom építését a kérésnek megfelelően 1750. december 19-én engedélyezte.
Részlet a Padányi Biró Mártonhoz intézett kérvényből (VFL, Prot. Epp. VI. 402.)
1753–1754 között került sor a felújításra, ekkor alakítják ki barokk boltozott belsőt – a hajóban fiókos donga, a belül íves szentélyzáradékban negyedkupola –, a déli homlokzaton – feltehetően a középkori bejárat megújításával –, illetve a sekrestye keleti homlokzatán barokk kőkeretes bejárat készült. 1775-ben a tornyot súlyos villámcsapás érte, felújítása a közbirtokosság, mint kegyúr adományaiból történt. Az 1778-ig elkészült barokk berendezése a ma is álló Szent Miklós-főoltár, illetve Szűz Mária- és Krisztus szenvedése mellékoltárok, ezek helyén ma 20. század eleji művek állnak.
Összkép a szentélyről a barokk Szent Miklós oltárral (Fotó: VFL e-sematizmus)
A nagyszabású architektonikus Szent Miklós-főoltár elfoglalja a szentélyzáradékot. Magas lábazati rész felett oszloppárral közrefogott szoborfülkés középrész, gazdagon tagolt koronázópárkány felett reliefdíszes, térben tört volutákkal kísért oromzat zárja. A menza mögött elhelyezett tabernákulumot közreveszi az oltárépítmény előrenyúló alsó szakasza: a széleken kissé alacsonyabban, - az oltár mögé vezető nyílás felett – önálló lábazaton 1-1, az oltárfelépítmény oszlopai előtt kissé magasabb szinten 1-1 közel életnagyságú, jelvényeik alapján azonosítható evangélista szoborral: mindegyikük kezében az általuk írt evangéliumra utaló nyitott könyv, toll vagy íróvessző, lábaiknál személyes attribútumuk: balra Lukács mellett az ökör, Máté lábánál az angyal, jobbra János mellette sas, Márk előtt oroszlán. Középen szétnyíló aranyfüggöny keretezte fülkében Szent Miklós püspöki ornátusban: aranyszínű palástban süveggel, jobbjában püspökbottal és baljában csukott könyvön a legendájából ismert 3 arannyal teli erszénnyel. Lábai előtt a tabernákulum magasra nyúló részei, puttópárral kísért, fiókáit tápláló pelikán látható.
A fülke felett a párkányzaton tört vonalú medalion, az oromzatban Mária apoteózisa: a felhőkön égbe emelkedő Szűz Mária égi koronáját a három alakban ábrázolt Szentháromságtól kapja, a jelenetet a négy volután térdeplő zenélő angyalok kísérik. A faragott oltár festett, az építészeti részletek malachit-zöld, vörös és fehér márványt imitálnak. A díszítmények és a szobrok gazdagon aranyozottak. Az oltárt kísérő barokk falfestés az archív felvételen jól látható.
A templom mai – rendszerében illeszkedő, de stílusában elütő – kifestése 1985-ben készült.
Részlet a főoltárról (Fotó: VFL e-sematizmus)
Vajda János plébános 1851-ben született a Vas megyei Jánosházán. Soproni, szombathelyi és pápai gimnáziumi évei után 1872-ben a veszprémi szemináriumba vették fel. 1876-ban szentelték pappá. Nemesviden, Felsőörsön, Káptalantótiban káplán, majd 1881-ben zsinati vizsgát tett. Pacsán káplán 1882-től.
Nemesapátiban 1886-tól adminisztrátor, majd plébános 1926-ig, haláláig. Pfeiffer János jellemzése szerint: „Szelíd, nyájas, jó pásztor volt. Híveit rendben tartotta. Alkotásai közül említésre méltó, hogy a mai állapotába helyezte az elhanyagolt templomot, amely kis terjedelme mellett is a legszebb falusi templomok közé tartozik. Rendbe hozatta az iskolákat, plébániaházat és a belsőséget. Kivette részét a politikából is. (...) Báró Hornig Károly püspök érdemes munkásságát kívánta jutalmazni, mikor 1889-ben a kanizsai kerület tanfelügyelőjévé, 1902-ben a kapornaki kerület helyettes esperesévé, majd 1910-ben a kerület esperesévé nevezte ki, a király pedig 1912. június 27-én szentegyedi apáti címmel tüntette ki.”
Vajda János nemesapáti plébános (Fotó: VFL e-sematizmus) https://sematizmus.vefleveltar.hu/node/4487
Részletes életrajza: Pfeiffer, 1987. 1057–1058.
Góczán Ferenc adminisztrátor 1898-ban született, 1922-ben szentelték pappá, a következő évben Nemesapátiban, majd másutt káplán. 1926-ban zsinati vizsgát tett, több helyen szolgált, majd 1933-1966 között ismét Nemesapátiban. „Itt 1934-ben megépítette a templom körüli kálváriát, 1937-ben a Hősök emlékművét. 1938-ban kifestette a templomot és gyarapította a felszerelését.” (Pfeiffer, 1987. 448.)
Góczán Ferenc adminisztrátor 1933–1966 (Fotó: VFL e-sematizmus) https://sematizmus.vefleveltar.hu/node/13381
Ma a Szent Miklós templom (M 6455) a település egyetlen, az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emléke. Egyházi emlékek még a templomkertben a kőkereszt (1832) és Kálvária-kápolna stációkkal (1934).