Balatoncsicsó, Szent Balázs-templomrom
Szent Balázs a 4. század első harmadában, a mai Örményország területén élt és halt vértanúhalált. Legendája szerint püspökké választása előtt orvos volt. Legendájának említett elemei a mai napig élnek a szent tiszteletében, ábrázolásának jellegzetességeiben és a népszokásokban. Többek között az orvosok, gyertyaöntők védőszentje, a tizennégy segítőszent egyike. Máig élő szokás a balázsáldás, a szentet torokbajok ellen hívják segítőül. Ábrázolásain gyakran püspöki ornátusban jelenik meg, attribútumai között szerepelhet a gyertya, a farkas, a disznó vagy mártíromságának eszközei. Tisztelete a keleti keresztény területeken már a 6. században elterjedt, nyugaton a 9. századtól; ünnepnapja keleten február 11., a latin területeken február 3. Magyarországon néhány településnév őrzi emlékét, illetve ábrázolása ismert több gótikus szárnyas oltárról.
A romok a szentély felől
A veszprémi egyházmegyében elterjedt tiszteletéről tanúskodik, hogy a székesegyházban a számos középkori oltár között a 15. század derekán volt egy Szent Balázs patrocíniumú is. Ugyanakkor ilyen titulusú templomot és kápolnát keveset ismerünk; melyekből kétségtelenül az a középkori templom a legjelentősebb, amelynek romjai a ma közigazgatásilag Balatoncsicsóhoz tartozó szőlőhegyen találhatók.
A Szent Balázs-templom romjai, Pelargus János felmérési rajza, 1872
A Tapolcai-medencében, Szentantalfa község felett a hegyoldalban áll az Árpád-kori Szent Balázs-plébániatemplom romja. Az egykor hozzá tartozó település nyomait tőle keletre régészeti feltárás azonosította. A templom alapításáról, építéséről középkori oklevelet nem ismerünk, de papját 1333-ban már említik, és plébániája a 16. század közepén még működött. A török időkben kezdődött meg a pusztulása.
A festői látványt nyújtó, keletelt, nagy méretű, homlokzati tornyos romot már a 19. század második felében meginduló archeológiai, műrégészeti, mai szóval élve műemléki érdeklődés is számontartotta. Az első hivatalos, Gerecze Péter által összeállított és 1905-ben megjelent műemlékjegyzék Csicsó településnél szerepeltette a templommaradványt, s feljegyezte annak Pelargus János által 1872-ben felvett rajzát.
A romkutatást 1970–1971-ben Dax Margit, a Veszprémi Múzeum régésze végezte. Az omladékból kibontott maradványokból világossá vált, hogy a templom két fő építési periódus során nyerte el ma ismert kiterjedését. Először, feltehetően a 12. században, egyhajós, kis méretű román kori templom épült, amelyről megállapították, hogy pillérekre támaszkodó nyugati karzattal rendelkezett; szentélye három fokkal emelt szintű, kissé szabálytalan alaprajzú, kívül egyenes, belül íves záradékú volt. A feltárt főoltár maradványai mára eltűntek, előtte a hajó tengelyében lépcső vezetett le a kis boltozott kriptába.
A korai templomot a 13. században elé épített szélesebb hajóval bővítették nyugat felé, így a korábbi épületrész szentélyként élt tovább. A bővítmény nyugati része ma is fennáll: falazott pilléreken karzattal, amely széles árkádívvel nyílt a hajóra, középső szakasza felett többszintes torony magasodik. A vegyes kőfalazat jellegzetessége a falszövet úgynevezett opus spiccatum (halszálka) rakásmódja.
A késő gótikus faragott kő pasztofórium (egykori Tihanyi Múzeum)
A 15. században a főhomlokzat új, gazdagon tagolt, késő gótikus kaput kapott. Már a kutatások előtt, 1962-ben azonosítottak az omladékban egy szintén késő gótikus faragott kő pasztofóriumot, amelyet előbb a keszthelyi Balatoni Múzeum, majd a Tihanyi Múzeum kőtári kiállításán mutattak be. Ma a Laczkó Dezső Múzeum raktárában található.
A templom völgy felé néző kapuja
Az 1970-es évekbeli feltárást nem követte helyreállítás, erre csak 2001-ben, az „Árpád-kori kis templomok” program keretében, állami támogatásból került sor. Ekkor Balázsik Tamás végzett megfigyeléseket, aminek során többek között festett vakolattöredékeket találtak, és megállapították, hogy legalább az új hajó élénk kifestésű volt. Megfejtették továbbá a szentély északi falán korábban már azonosított kőkeretes nyílás szerepét, feltárva a szentély északi oldalához másodlagosan épült kápolna maradványait. A konzerválás hiányosságai miatt napjainkban ismét állagvédelmi beavatkozás szükséges.
Simon Anna