Zirc, Fájdalmas Szűzanya-templom
A zirci Fájdalmas Szűzanya-templom dél felől
Zirc jelentős középkori előzményekkel bír: régészeti kutatások azonosították I. András király 11. századi udvarházának és a közelében lévő román kori templomnak a maradványait. Ez utóbbi épület lehetett a középkori település plébániatemploma. 1198-ban III. Béla király alapította a ciszterci apátságot. A település első említése 1238-ból való, kegyura az apátság volt. Az oszmánok 1540 után elfoglalták, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a falu leégett. Az apátság és birtokai 1699-ben vásárlás útján a sziléziai Heinrichau apátságának birtokába kerültek, s részben az arról a vidékről érkező új telepeseknek köszönhetően 1718-tól ismét volt állandó lakosság Zircen. A plébániát 1726-ban alapították újra; s már abban az évben építeni kezdték az új apátságot a középkori helyén, templomát pedig hat évvel később.
A „kistemplom” a 18. század második felében épült. Alapkövét a Historia Domus szerint 1761-ben tették le, az 1762-re elkészült kápolnaszerű épületet Haschke Konstantin heinrichaui apát áldotta meg. Bővítését követően 1780-ban szentelték fel a Fájdalmas Szűzanyának.
Részlet a 19. századi kataszteri térképről: a templom a déli kiszélesedő téren áll
A templom a település délkeleti részén, a Győr–Veszprém főút nyugati oldalán, az egykori királyi udvarház, illetve az annak templomát körülvevő temető területén áll. Az egyhajós templomhoz keskenyebb, egyenes záródású szentély csatlakozik; szintén egyenes záródású, kőkeretes ajtaja a főhomlokzat síkjából előugró torony földszintjén nyílik. Mindkét oldalhomlokzatán a korábbi bejáratok helyét bekarcolás jelzi a vakolaton. A szentély oldalfalain nagyméretű, szegmensíves záradékú ablakok nyílnak (a végfalon ovális ablak volt): a hajó déli végéhez sekrestye csatlakozik.
A sekrestyeajtó feletti vakablak kétrétegű kifestéssel
A templombelsőben érdekes részlet tanúskodik arról, hogy az ablakforma legkésőbb a kifestéssel, így a bővítéssel és a sekrestyével egykorú. A sekrestye bejárata felett ugyanis, a cserélt nyílászáró alatt, az ablakfülke 20. század eleji virágcsokros átfestését részben letisztítva láthatóvá vált, hogy alatta barokk festésrétegen a vakablakos szakaszon valósághűen ábrázolták a hiányzó részletet, megőrizve így az eredeti üvegezés és pántok alakját is.
Kronosztikon a diadalíven 1780-as évszámmal
A templom falpillérekre támaszkodó csehsüveg-boltozatos hajója háromszakaszos, a diadalív mögötti, egyetlen tört ívű lépcsőfokkal emelt szentélyét lapos kupola fedi. A teljes templombelső festett. A hajóban a falpillérek és falsíkok márványt, illetve márványbetétes díszítést imitálnak, a boltozatokon Szűz Mária hét fájdalmát ábrázoló jelenetek közül Jézus gyermekségének idejéből való három látható. A felnőtt Krisztus életének három eseményét a szentélyboltozatán és oldalfalain festették meg. A barokk kifestés keletkezését a diadalív kronosztikonja adja meg: „Fájdalmas Szűz Anya imádkozz a heinrichaui és a zirci konventért.”
Szűz Mária hetedik fájdalma, a Levétel a keresztről, ennek helye a főoltár, illetve a szentélyzáradék. Emberemlékezet óta ezen a helyen egy ismeretlen mester által ismeretlen időben készített barokk Pietà-szobor található.
A Pietà-szobor restaurálás előtt
A faragott fa oltár az 1780-as évek késő barokk stílusában készült. Mögötte jelenleg falba erősített konzolon faragott és festett, aranyozott fa Pietà-szobor látható. Ez az alkotás a 2017-ben végzett restaurálás előtt az oltármenza közel teljes szélességét elfoglaló magas, háromrészes, gazdagon tagolt, a középrészbe befoglalt tabernákulummal ellátott késő barokk predella fölött jelent meg, ezzel helyettesítették a rossz állapota miatt raktárba kényszerült eredeti darabot. A szentély hátfalán az illuzionisztikusan megfestett építészeti keretben lapos kupolával zárt sátor terében foglalt helyet, melynek félrevont szárnyait kétoldalt zsinór rögzítette a festett oszlopokhoz.
A szentély a barokk oltárral és a Pietà-szoborral restaurálás után
A zirci barokk szobor jellegzetessége, hogy a lehanyatló Krisztust szemből nézetben látjuk, csaknem abban a testtartásban, ahogyan a kereszten függött, összezárt lábfejjel, széttárt karral, oldalra bukott fejjel, mintegy a levételt közvetlenül követő pillanatokban. A megszokottól eltérően nem Szűz Mária ölében ül, illetve fekszik. hanem mellette, felsőtestével nekitámaszkodva, sziklára terített bő köpenyen csaknem ülő helyzetben látható. Mária nem halott fiára tekint, hanem annak fejtartása ellentettjeként a magasba emeli arcát. A szobor restaurálása során színezése is megváltozott. élénk fémszínekben láthatjuk.
Az oltáron ma ismét az eredetileg ide készült kisebb méretű, a menzához hasonlóan fehérre festett és aranyozott díszítményekkel ellátott, faragott fa predella található: kétoldalt egy-egy puttóval közrevett pasztofórium, ajtaján az Olajfák hegyének reliefjével.
Festett fa orgonakarzat, az első boltmezőben a tizenkét éves Jézus a templomban
A templom barokk berendezési tárgyai közt figyelemre méltó a szerencsésen fennmaradt fém áldoztatórács, a gazdagon faragott barokk szószék, valamint a toszkán jellegű faragott kőoszlopokra támaszkodó, hangszerek és kotta festett képével díszített fa orgonakarzat. Újabb és kevésbé kvalitásos az a két angyalszobor, melyek a diadalív pillérei előtt állnak; illetve a déli oldalon ugyanitt falfülkében Szűz Mária szobra található.
A templom állagvédelme, felújítása szakaszokban zajlik. Az 1990-es években külső tatarozás, tetőfelújítás, majd újabb homlokzatfelújítás történt. A külső vakolatjavítások eddig falszövetvizsgálatra nem adtak módot, noha a forrásokból ismert szakaszos kiépítés részleteit ez tisztázhatná. 2009-ben vízszigetelés érdekében a körítőfalak mentén dréneztek. A közelmúltban a belsőben az alsó szakaszon vakolatcserére került sor. A szentélyben megtörtént a festőrestaurátori tisztítás, restaurálás – a hajóban ez még hátravan –, a nedvesség okozta problémák azonban továbbra is megfigyelhetők. A boltozati repedések kialakulásához a statikai hibákon túl nagy valószínűséggel a közeli főút jelentős teherautó-forgalma is hozzájárul.
Simon Anna