06. – Dr. Hermann Egyed könyve Kurbély György veszprémi püspökről

Az alábbi írásban ismertetett kötet a Veszprémi Püspökség egyik főpásztorának életútját mutatja be a 19. század első feléből. E mű, melynek szerzője Dr. Hermann Egyed premontrei szerzetes, püspöki levéltáros, 1947-ben jelent meg A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 11. köteteként.
Kurbély György (1755–1821) a veszprémi püspökök sorában nem tartozik az országosan ismert nagy egyéniségek közé, nem kötődnek nevéhez a város építészettörténetét meghatározó maradandó alkotások. A veszprémi főpásztor 1755-ben született a Nyitra vármegyei Tuzsinán szegény szülők gyermekeként. A teológiát az esztergomi főegyházmegye növendékeként a nagyszombati egyetemen és a Pázmáneumban végezte el. Kiváló képességeinek köszönhetően gyorsan haladt előre az egyházi hierarchiában; már negyvenéves kora előtt esztergomi kanonok lett, és különböző egyházkormányzati pozíciókat töltött be. Rosos Pál 1809-es halála után Ferenc császár Kurbély Györgyöt nevezte ki a Veszprémi Egyházmegye élére. A további lépések azonban nagy nehézségekbe ütköztek; a hivatalos beiktatás ugyan gyorsan megtörtént, azonban VII. Pius pápát Napóleon elfogatta, így a kinevezési iratokat nem lehetett Kurbélyhoz eljuttatni. A veszprémi főpásztor felszentelésére ezért csak a francia császár bukása után, 1815-ben kerülhetett sor. 

Kurbély György kiváló képességű ambiciózus ember, apostoli lelkületű püspök volt. Kormányzásában jozefinista egyházpolitikai elveket vallott, de mindig hitelesen képviselte az egyház érdekeit. Regnálása alatt nyolc új plébánia létesült, emellett nagy gondot fordított a szegénygondozásra és az iskolaügy fejlesztésére is. Támogatta Horváth János kanonok folyóiratának (Egyházi Értekezések és Tudósítások) megjelenését, amely az első magyar katolikus teológiai periodika volt.

Kurbély György a főrendi és nemesi püspökök hosszú sora után az első alacsonyabb társadalmi rétegből származó főpap a veszprémi püspöki székben. Munkáját az egyházmegye teljes keresztmetszetének canonica visitatiók útján történő átvilágításával kezdte el. Ennek vaskos anyagai a mai napig rendelkezésre állnak, s a benne foglalt információk alapján pontos képet alkothatunk a korabeli egyházmegye viszonyairól. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből nyert adatok birtokában több üggyel kapcsolatban rendelkezett, melyeken keresztül személyiségének mélyebb vonásai is megismerhetők. A püspök életútját bemutató könyvhöz főként ez a forrásanyag szolgált alapul.
Kurbély 1821-ben hunyt el, a veszprémi székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Mivel erre az időszakra vonatkozóan kevés egyháztörténeti monográfia maradt fenn, a kötet nélkülözhetetlen forrása egyházmegyénk újkori történetének.

Jámbor Tamás