Kislőd, Szent Vendel-oltárkép

A Szent Vendel-oltárkép

 

Kislőd középkori templomát Szent László királynak szentelték. A török időkben elnéptelenedett települést református magyar lakosság keltette életre. Padányi Biró Márton püspök (1745–1762) rekatolizációs tevékenysége során Mainzból katolikus német telepeseket hívott be, ők hozhatták magukkal Szent Vendel tiszteletét Kislődre. A püspök visszafoglalta a régi templomot, amit az 1748-as javítást követően, 1750-ben Szent Vendel tiszteletére szenteltek fel. 
Vendel a pásztorok és állattartók védőszentje. A római kalendáriumba ugyan nem került be, de tisztelete igen elterjedt volt a 18–19. században német területen és Közép-Európában egyaránt. Ünnepnapját október 20-án tartják.
Szent Vendel herceg a 6–7. században a német Mosel-vidéken élt. Már fiatalon elhivatottságot érzett a kereszténység iránt, apja azonban ezt ellenezte, és a pásztorkodást bízta fiára. Vendel később Rómába zarándokolt, ám további szentföldi útját a korabeli háborús viszonyok megakadályozták, így visszatért szülőföldjére, és Trier környékén telepedett le. Koldulással tartotta fenn magát, majd miután tétlenséggel vádolták, pásztornak állt. Később remeteként már csodatévő híre kelt, földművesek, pásztorok látogatták, hogy állataikat meggyógyítsa. Végül a tholey-i kolostor apátjának választották, és pappá szentelték. Remetekunyhója helyén temették el. 
Sírja körül azonnal megkezdődött tisztelete. Hamarosan kápolnát építettek fölé, ahol csodák történtek, így zarándokhellyé vált. Sírhelye körül alakult ki a róla elnevezett St. Wendel település.

Templombelső az 1970-es évekből

 

Szent Vendel tisztelete Magyarországon a török idők utáni német betelepítésekkel jelent meg. Kultusza az 1739-es nagy marhavészt követően lendült fel. Az 1740–1750-es években kápolnákat emeltek tiszteletére, így többek között Padányi Biró Márton veszprémi püspök is Sümeg melletti birtokán, Deákipusztán (amely az 1975-ös egyházmegyei névtár szerint elpusztult). Tisztelete hasonlóképp alakult más bajelhárító – például az úgynevezett pestis- – szentekéhez, állatvészek idején intenzívebbé vált, amit jól mutat út menti szobrai állítási idejének és a járványok időpontjának összevetése.

Szent Vendel életrajza 1763-ból

 

A szent életrajzát magyar nyelven elsőként Rövid Summája Szent Wendelinus Confessor Életének címmel Kassán nyomtatták ki 1763-ban. A fordítás alapja a „Pater Keller Miklós atya, Röttrich-i Szent Wendel templom gondviselő szolgája” által latinul írt és Trierben 1704-ben kiadott mű volt. A fordító személyét a könyv nem nevezi meg, a címlapon annyi áll, hogy „[...] Egy Nagy Rendű, 's–Egy-Házi Fő Hivatalu Authornak üdvösséges munkájából ki-szedvén, annak ujjabb ki-nyomtattatásával[...]”. Pehm (Mindszenty) József a fordítót Padányi Biró Mártonnal azonosította a püspökről 1934-ben írt életrajzában, s ennek nyomán ez a nézet terjedt el. Kétségtelen, hogy Padányi püspök élen járt a szent kultuszának ápolásában, az 1755-ös marhavészt követően körmenetet szervezett a deáki kápolnához a mennyei pártfogó közbenjárását kérve.
Perger Gyula újabb kutatásai szerint a szöveg széles körben elterjedt és rögzült a magyarországi prédikációs irodalomban, beleértve a frank származású szent ír, illetve skót eredetéről szóló hagyományt is. Ez a szöveg határozta meg Szent Vendel ábrázolásának ikonográfiáját is, leghangsúlyosabb vonása: a pásztorok, az állattartók és a jószágok védelmezője; ábrázolásában a Jó Pásztor képtípus elemei is feltűnnek.
Kislőd mai tágas, késő barokk plébániatemplomát Bajzáth József püspök (1778–1802) építtette új helyen az 1770-es években, titulusa Szent József és Szent Vendel lett. A kislődi oltárképen is megjelenik a Jó Pásztorral való képi párhuzam: a kép tengelyében a tájban fél térdre ereszkedve, az égre tekintve imádkozik az ifjú Vendel. 

A bárány az oltárképen

 

A szentet a pásztorok öltözetében látjuk: saruban, félhosszú ruhában, köpenyben, pásztortáskával és -bottal. Két oldalán egy-egy pihenő ökör zárja le az előtér sávját. A képszerkesztés is ráirányítja a figyelmet az előtér bal oldalán álló bárányra, amely tekintetét egyenesen a szentre irányítja, állát annak térdére helyezi. A kettejük közt a földön lévő nyitott könyv a remeteségre utal. Az előtér zárt csoportja különös meghittséget sugároz. A középteret egy gémeskút körül különböző jószágok – disznók, juhok, tehenek, lovak – csoportjai töltik ki. A kép felső regiszterében felhők közt angyalok jelennek meg koszorút, illetve későbbi apáti rangjára utaló infulát (apáti föveget) tartva feje fölé, további egy-egy angyal rámutat, illetve imádkozik.

A szent ábrázolása az oltárképen

 

A főegyházmegyei levéltárban található feljegyzések szerint a régi, Padányi püspök idején megújított Szent Vendel-templom barokk főoltárképét áthozták a ma is álló új templomba, és 1876-ban Johann Tempel bécsi akadémikus festővel 50 forintért renováltatták. Ez a kép azonban – a forrásokban említett más festményekkel együtt – nem maradt ránk, vagy ismeretlen helyen lappang. Rőthy Mihály plébános (1874–1915) az új templom építésének századik évfordulójára, 1880-ra megújította az épületet. Ennek során a mellékoltárt Ráth Károly kőszegi aranyozó újraaranyozta, és ekkor a régi Szent Vendel-kép helyett 150 forintért új oltárképet szerzett be Münchenből. Ezt látjuk ma a mellékoltáron.

Simon Anna