Sáska, Szent Imre-templom

A templom napjainkban

A tapolcai járásban található települést első ízben 1385-ben említik az oklevelek. A régi főutca nyugati harmadában, a korábbi kőfal helyett ma modern kerítéssel övezett, szigetszerű teresedésen kis méretű (12x5,8 m) román kori templom áll, mely szentélyével kelet felé néz. Bejárata a homloksík elé lépő vaskos torony hátfalán nyílik. A torony homlokoldalát egy-egy támpillér erősíti, köztük nyitott ív, a toronyalj boltozott. A hajó szabálytalan négyszög alaprajzú, modern lapos lefedésű, egyszerű falazott orgonakarzattal. Déli falán három szegmensíves záradékú ablak nyílik. 
A templom építéstörténetére irányuló szisztematikus kutatás eddig nem történt, környezetében földmunkákkal kapcsolatos régészeti megfigyelések során a templom körüli temető egyes sírjait azonosították.

A templom az 1950-es évek elején

 

A diadalív mögött a tágas, egyenes záródású szentély boltozott: az alacsony, kosáríves záradékú dongaboltozatba az ablaknyílás felett és azzal szemközt egy-egy boltfiók metsződik, melyek a boltzáradékban egy profilozott ívnégyszög közbeiktatásával kapcsolódnak. A sekrestye a hajó északi oldalához csatlakozik, szintén dongaboltozatos, meredek nyeregtető fedi, külső bejárata a nyugati homlokzatán nyílik. A homlokzat egyszerű, a szalagkeretes nyílásokon túl a feltárt középkori részletek teszik érdekessé. A korábban csak műemlék jellegűként számontartott templom értékes középkori kincsünk, ami ma országosan védett. Tituláris szentje Szent Imre, a templom búcsúja az ő ünnepnapja, november 5.

A templomszentély

 

A román kori templom építésére vonatkozó történeti adataink nincsenek, alakja alapján a 13. századra tehető. A település a 14–15. században a rátóti Gyulaffyak birtoka volt. 1548-ban a török felégette a falut. A román kori templomot 1759-ben újították meg. 1822–1824-ben a lakosok támogatásért folyamodtak a rossz állapotú templom bővítése érdekében, mivel „régente valami romladozott puszta templombul az eleink bépallásozván építették”.

Templombelső a karzattal

 

Karzatát egy 18. századi forrás még faoszloposnak írja le, új orgonát 1836-ban szereztek, és feltehetően ekkor épült a mai falazott karzat. 1861-ben Rómer Flóris a közelben álló pálos kolostor romjain kívül a Szent Imre-templomról is megemlékezett vázlatkönyvében. 
Az 1924-es felújítás során a hajó falkoronáját körülbelül fél méterrel megemelve és megerősítve a korábbi sík deszkamennyezet helyett a teret a mai – feltehetően vasúti sínek közé falazott – poroszsüveggel fedték le.

A torony

 

Az épület látható középkori részletei a torony kőkeretes ablakai a homlokoldalon félköríves záródással, kétoldalt egyenes szemöldökkel; az élszedett és lábazati rézsűvel alakított keretek egy gótikus építési periódusra utalnak. A tornyot szabálytalan gúla alakú falazott, vakolt „kősisak” fedi.

Középkori falfestés töredéke

 

A toronytest déli oldalán, a nyugati homlokzaton a korábbi felújítás idején megtalált festett figurális középkori vakolat töredéke tűnik fel: a Kálvária-jelentből a megfeszített Krisztus szeggel átütött lábfejei, két oldalán pedig egy-egy álló alak részlete. A balján álló, feltehetően Szent János képe épebb: köpenyének alsó széle és az az alól kibukkanó meztelen lábai láthatók, továbbá drapéria s a jelenetet keretező díszített sávok. Stílusa alapján a 14. századra tehető a homlokzati falkép, mára színeit, állékonyságát az időjárás megviselte, ám többféle vörös és okker színei azonosíthatók még.

A Szent Imre-oltárkép

 

Az 1778-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szegény tabernákulumos oltárt, két képet és egy falra festett képet írt le. A mai oltárképre vonatkozó adat egyelőre nem bukkant fel; az olajkép – amelyen szignó nem olvasható – az ifjú Szent Imre herceget ábrázolja magyaros ruhában: aranybéléses kék hermelinpalástban egy fehér márványoltár előtt áll, mögötte a kápolna ajtónyílása sejlik fel. Az oltár homlokoldalán az Árpád-házi országcímer egy része látható, az oltárterítőn nyitott könyv. A herceg jobbjában attribútuma, a szüzességére utaló liliom, bal kezét mellére emeli, és a Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló oltárképre fordítja tekintetét. A szentkép alatt feliratos tábla, amely viszont a festmény állapota miatt nem olvasható. 
Szent Imre legendája isteni szózatot említ, illetve a tisztaság és önmegtartóztatás erényét Szűz Mária életével állítja párhuzamba, a felfedett titokra a szentkép előtt félrevont bársonylepel utal. Szent Imre lába előtt a padlón – a tisztelet jeleként bíbor párnára helyezve – hatalmi jelvényei láthatók: a hercegi korona, országalma és jogar jelzik a trónutódlásról való lemondását. Minden bizonnyal fogadalomtételének jelenetét látjuk.

A hercegi hatalom szimbólumai

Simon Anna