04. – Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök egyházlátogatása 1845–1846-ban

Az egyházmegyénk újkori történetét feldolgozó monográfiák közé tartozó mű 1941-ben jelent meg A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 7. köteteként. A könyv szerzője római katolikus pap és bölcsészdoktor, aki történészként főleg a magyar állam és az egyház viszonyával foglalkozott. 
Gróf Zichy Domonkos 1808-ban Bécsben született főnemesi családban. Tanulmányai után 1831-ben szentelték pappá, veszprémi püspöki megbízatását 1842-ben vehette át. 
A Trienti Zsinat előírta, hogy a püspökök kétévente látogassák meg egyházmegyéjüket; az egyházi terminológia ezt canonica visitatiónak nevezi. A legtöbb veszprémi főpásztor azonban nem tudott az előírásnak eleget tenni, egyedül Padányi Biró Mártonnak sikerült egy évszázaddal korábban végiglátogatnia plébániáit. Zichy püspök a veszprémi egyházmegye 18 esperesi kerülete közül 1845-ben a cseszneki és a bakonyszombathelyi; 1846-ban pedig a veszprémi, a palotai és a balatonfüredi kerületekben teljesítette a vizitációt.
Az egyházlátogatások dokumentálása nemcsak a püspöki munka szempontjából volt fontos, hanem primer történeti forrásként betekintést nyújt a régió 19. századi gazdasági és társadalmi viszonyaiba is. Éppen ezért érdemes nagyobb figyelmet szentelni Meszlényi Antal munkájának.

Könyvében részletesen ismerteti, hogy az egyházlátogatás során a plébánosoknak — az állapotfelmérés hitelessége érdekében — milyen kérdésekre kellett pontos válaszokat adniuk. Ezek a következők voltak: a templom és egyéb egyházi tulajdonok vagyoni helyzete; a kegyúrral való kapcsolat; a lelkipásztori javadalom; a templom történeti múltja és jelenlegi állapota; a plébánia és a lelkész könyvállománya; az iskola; az iskolamester javadalmazása; az egyházatya fizetése; a szent helyek, keresztek, szobrok, temetők vizsgálata; a plébánia szolgálatában álló egyének személyi adatai; a kegyes alapítványok és végül a nép valláserkölcsi élete.
Ezek természetesen csak a fő témakörök voltak, mindegyikhez tartoztak még alpontok is. A plébánosoknak feleleteiket írásban, három példányban kellett elkészíteniük. A kapott válaszokat Zichy püspök alaposan kiértékelte, egyes helyeken a kánoni látogatások következményeként változtatásokat is végrehajtott. Meszlényi Antal kötete szakszerűen, nyolc témakörben csoportosítva elemzi a visitatiókból megismerhető adatokat és információkat.

Zichy Domonkos ambiciózus főpap volt, tele tervekkel. Nagyon fiatalon lett püspök, talán ezért is érezte úgy, hogy lehetősége lesz a tapasztalt hibák rendszerszintű kijavítására – ám közbeszólt a politika. Görgei Artúr a főpásztor öccsét, Ödönt a Jellasics-féle betörés kapcsán kémkedés és összeesküvés vádjával 1848. szeptember 30-án kivégeztette, s ez a tragédia kettétörte a püspök karrierjét. Ettől kezdve folyamatos támadásoknak volt kitéve: császárhűséggel vádolták, tüntettek ellene, és a lemondását követelték. Végül Ausztriába menekült, majd 1849-ben lemondott püspöki rangjáról. Ezután papi tevékenységet nem végzett, 1879-ben bekövetkezett haláláig főként jótékonykodással foglalkozott. 

Jámbor Tamás