Urbáriumok

24A veszprémi káptalan 1727. és 1755. évi urbáriumai. (Közzéteszik: Kálmán Dániel – Mihalik Béla Vilmos – Zarnóczki Áron.) Veszprém, 2012. (A veszprémi egyházmegye múltjából 24.)

 A veszprémi székeskáptalan a város többszöri török megszállása után 1630-ban ugyan újból megkezdte működését, de csak a 18. század biztosított nyugodtabb körülményeket a kibontakozáshoz. A háborús idők elmúltával a káptalan igyekezett betelepítéssel, a jobbágyi terhek alacsony szinten tartásával segíteni a népességnövekedést. Ennek megindulásával párhuzamosan a testület törekedni kezdett a kiterjedtebb majorsági gazdálkodásra történő áttérésre, amelynek munkaszükségletét a megnövekedett lakosság robotjának emelésével váltotta ki. Mindez egyre inkább felvetette az úrbéres viszony újraszabályozásának igényét, amelynek eredménye a veszprémi káptalan 1727. évi urbáriuma lett. Három évtized elteltével, a megváltozott gazdasági körülmények közepette újabb szabályozás vált szükségessé a testület birtokain. A korábbi urbáriummal ellentétben 1755-ben a birtokok regulációja már vármegyék szerint történt, azaz a Veszprém, Somogy és Zala megyékben található települések jobbágyainak szolgáltatásait rögzítették egy-egy kötetben. Forráskiadványunk e négy úrbéri szabályozás közzétételével a 18. századi egyház- és gazdaságtörténeti kutatásokat kívánja elősegíteni.

A kötet tartalomjegyzéke