A templom az 1970-es évek elején
A ma Győr-Moson-Sopron vármegye területén található Bakonyszentlászló középkori templomát a hagyomány szerint Szent László király alapította. A török korban megrongálódott épületet protestánsok építették újjá, 1666-ban evangélikus lelkészük volt.
A település központjában kis kiemelkedésen álló, középkori eredetű templom átalakítva maradt fenn. Késő román kori bélletes kapujának lábazati részletét Rómer Flóris fedezte fel a homlokzatba foglalva, és sokáig csak e töredékek utaltak középkori eredetére. Építési idejére vonatkozó írott forrásokkal nem rendelkezünk; formái alapján – alaprajza, szerkezetei – az a 13–14. század fordulójára tehető.
A templom kutatását 1965-ben Tóth Sándor és Németh Péter, a veszprémi múzeum fiatal munkatársai végezték, a helyreállítás tervezője Császár László területi műemléki felügyelő és Koppány Tibor építész (Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség) voltak. E munka eredményeit és a középkori templom építéstörténetét számos történeti adatot felsorakoztatva Koppány Tibor ismertette 1992-ben a Műemlékvédelmi Szemlében megjelent tanulmányában. A 2000-es évek elején újabb mintaszerű műemléki helyreállítás következett, melynek során ahol lehetőség volt rá, ott az eredeti tagozatokat visszaállították bemutatták, illetve megidézték. (Kutatók: László Csaba, Rácz Miklós, tervező: P. Samu Viktória, ÁMRK.)
A templom napjainkban
A település 1437-ben a cseszneki várbirtok faluja volt, később az Eszterházyak kezére került és maradt is a tulajdonuk a legújabb időkig. Maga a község 1777-ig a győri egyházmegyéhez tartozott, a híveket a bakonygyiróti plébánia gondozta. Bakonyszentlászló plébániáját 1790-ben alapították II. József rendeletére. Kezdetben ferencesek, 1808-tól egyházmegyés papok gondoskodtak a hívek ellátásáról.
A mai község két korábbi településrészből alakult ki, melyek mind a népesség összetételében, mind a vallás tekintetében különböztek. Az ősibb eredetű egykori Magyarszentlászló lakosai evangélikusok voltak, ők használták tovább a középkori templomot, míg a 18. században betelepített német anyanyelvű katolikus lakosság számára új templom épült.
A centrális elrendezésű templom alaprajza, Vándor Ferenc egyházmegyei építész tervrajzának részlete
A klasszicizáló késő barokk, úgynevezett „kerek templom” építését Bajzáth József püspök engedélyezte. A munkálatokat 1777-ben Eszterházy Gábor kezdte meg, a 10,5 x 8,5 m alapterületű épület két év alatt készült el. Sajátos elrendezése figyelemre méltó: görög kereszt alaprajzú, a rövid szárak közül a nyugatin nyílik a bejárat, mögötte falazott orgonakarzat, a két oldalsó a mellékoltároknak ad helyet. A keleti szár mai alakjában 19. századi bővítés eredménye, sekrestyeként szolgál. A központi tér kupolával fedett (eredeti héjazata fazsindely), a szárakban a belsőben széles kosáríves boltív, a homlokzaton önálló, aediculaszerű, gazdagon tagolt pillérekkel és párkányokkal határolt, háromszögű oromzattal ellátott egységek. A külsőn az íves és egyenes falszakaszok szabályosan váltakoznak, a hajó íves oldalfalán, alul-felül kosáríves záródású magas ablakok nyílnak. A kőkeretes bejárathoz néhány lépcsőfok vezet fel, a kapu szemöldökén az építtető Eszterházy család faragott kőcímere látható.
Két címerábrázolás a kegyúr Eszterházyak címerével: az orgonakarzat mellvédjén és a kőkeretes kapun
A barokk főoltárképet a pozsonyi származású Maulbertsch-tanítvány, Anton Zallinger 1771-ben festette. A Szent Lászlót ábrázoló nagy méretű olajkép az Eszterházy család ajándéka volt a templom felszentelése alkalmából. Az 1970-es évek végén igen rossz állapotban lelték fel a templom padlásán a vászonképet. 1982-ben Horváth István plébános közbenjárására restaurálták és a déli keresztszár végfalán kapott méltó helyet. Vele szemközt a barokk szószék mellvédlapja és puttószobrok találhatók. A templom barokk berendezésének szerencsésen fennmaradt tartozékai a faragott padsorok is, illetve megőrződött a jó állapotú régi bejárati ajtó és a padlóburkolat is.
Az egykori barokk főoltárkép
A templomnak a középkorból hagyományozódott védőszentje Szent László. A nagy méretű, kvalitásos festmény előterében vad sziklás tájban balra puttók foglalatoskodnak a szent királyra utaló tárgyakkal: egyiküknél a legendából ismert bárd, másikuknál a vörös bársonypárnán elhelyezett koronázási jelvények, a jogar és az országalma. Mögöttük a harmadik puttó a Szent Koronát emeli a magasba. Jobbra a háttérben apró figurákat lehet felfedezni: a koronás Szent László lovas alakját, amint a sziklából vizet fakaszt, a kép mélyén pedig csatajelenet látható.
A festmény fő témája a felső mezőt foglalja el: páncélos díszöltözetben a szent király térdel felhőkön, széttárt karjaival az említett két alsó jelenetre mutat, tekintetét a felette balra a magasban felhők mögött megjelenő Szűz Máriára és a gyermek Jézusra emeli. Szűz Mária jobbjával és köpenye szegélyével védőn átkarolva támasztja az álló Gyermeket, bal kezével rámutat, tekintetüket mindketten a hódolattal feléjük forduló Szent Lászlóra irányítják. Angyalok kavargó csoportja övezi alakjukat. A kompozíció S-vonalban sorolt elemei, a gesztusok és tekintetek szinte olvashatóvá teszik a kép szimbolikus jelentését.
A Kiss György-féle szentély, 1960-as évek
Az 1960-as évek elején Kiss György (1952-től plébánoshelyettes) megkezdte az akkor műemlék jellegűként besorolt templom felújítását. A legfőbb gondot a falak vízmentesítése jelentette, ami egy sikertelen kísérletet követően végül az egyházmegyei építész, Vándor Ferenc közreműködésével valósult meg. A hosszan elhúzódó munkák a tetőzet és a homlokzat megújításával 1967-ben, majd a belső felújítással 1968-ban történtek. Ekkor a régi barokk berendezés elemei kikerültek a liturgikus térből, egyszerű szembemiséző faoltár készült, a falak fehér festést, a nagy falmezők kortárs falképeket kaptak, és az ablakokat is sárga üvegezésű, dísztelen darabokra cserélték.
A templomba 1978-ban új plébános, Horváth István (1981-től kanonok, 1997-től esperes) érkezett, aki gondos munkával járt utána a felszámolt barokk berendezés még itt-ott fellelhető eredeti részleteinek. A teljes enteriőr helyreállítására már nem volt lehetőség, de például a belső faltagolás részletformáit, így a pilaszterfőket archív felvételek alapján rekonstruálták, az ablakokba pedig Perlaki József által készített „antik üveg” anyagú, diszkrét szegélymintával ellátott színes üvegablakok kerültek.
Főszentély a fellelt régi berendezés elemeiből
A hatvanas évekbeli szembemiséző oltárt felváltotta az újabb liturgikus tér, mely Dragonits Tamás tervei szerint, átgondolt ikonográfiai program alapján készült. Az új, faragott kőelemek közt helyezték el a kegyhely régi Szűz Mária-képét (ismeretlen olasz mester munkája, szintén az Eszterházy család adománya), előtt adoráló angyalok szobrával közrefogott aranyozott, faragott fából készült barokk pasztofóriumot. A kis méretű stációképek, Szecskó Tamás érzékeny grafikái, illetve Varga Imre kovácsoltvas húsvéti gyertyatartója egészíti ki az együttest.
Simon Anna