Összkép a déli homlokzatról
A ma álló lovasi templom a település központjában, kis kiemelkedésen, kerítéssel körülvett templomkertben emelkedik. Nyugati tornyos, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, északi oldalához újabb építésű sekrestye tapad. Barokk berendezési tárgyai a boltozott szentélyben a főoltár, a diadalív északi oldalán a késő barokk fa szószék és a hajóban a padok. A századfordulós felújításból a passió jelképeit ábrázoló festett karzat mellvédlapjait őrizték meg, áthelyezve az új szerkezetbe.
A lovasi templom az 1970-es években, a századfordulós átalakítás utáni állapotban
A középkori templomról kevés történeti adattal rendelkezünk. A település első említése 1290-ből való, ekkor káptalani birtok; 1520-tól a Gyulafi családé volt, majd 1629-ben visszaszerezte a káptalan. A középkori egyházat egyetlen, 1499. évi adat említi. A reformátusoktól 1754-ben foglalta vissza a káptalan, és felújítást követően Szűz Mária szent nevének tiszteletére szentelték. 1771-ben tetőjavítást végeztek, a hajó megromlott boltozata helyén síkfödém készült. 1910–1911-ben romantikus, historizáló formában építették át.
Középkori falképtöredék a déli diadalívpilléren
1966–1968 között külső tatarozásra került sor, az 1980-as évek végére azonban ismét felújításra szorult a templom. Lovas ekkor Alsóörs filiájaként Körmendy József felsőörsi prépost-kanonok és alsóörsi plébános, egyháztörténész, a püspöki levéltár igazgatójának gondozása alatt állott. Az akkor kissé jellegtelen, összhatásában historizáló épület egyszerű tatarozása azonban hamarosan fordulatot vett. Körmendy plébános a már megkezdett munkák felügyeletére Messinger Géza építészmérnököt, címzetes egyetemi tanárt kérte fel, akinek javaslatára és közreműködésével alapos felmérés készült. Terve a műszaki problémák megoldására koncentrált.
Bár a szakirodalom a fennálló épületet barokk eredetűnek tartotta, környezetében már a századfordulón, majd 1965-ben temetkezések maradványai kerültek elő, ami középkori templom jelenlétére utalt. Ezen túlmenően Koppány Tibor építészeti formák és arányok alapján feltételezte, hogy a fennálló templom középkori eredetű.
Körmendy József kezdeményezésére az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) biztosított kutató és restaurátor munkatársakat. Így kapcsolódott be a munkába László Csaba régész és Somorjay Selysette művészettörténész. Az első kisebb szondázás nyomán a falakon mutatkozó részletek már igazolták a középkori eredetet, ezért kérték a veszprémi múzeumot, hogy küldjön ki szakembert. Rainer Pál régész megfigyelés, illetve feltárás során az északi bővítmény alapfalait és temetkezéseket tárt fel, és részt vett a falkutatásban. A jelentős leletek nyomán a kivitelezést felfüggesztették.
A kutatás feltárta a hajó déli kapuját és két ablakát, északi falán befalazott kőkeretes bejáratot, a szentély északi falában a román kori kisméretű, egyenes záradékú pasztofóriumfülkét, zárófalában román kori rézsűs ablakot, valamint a középkori belső kifestés maradványait. Ezek után új építészeti tervekre volt szükség. E feladatot, amely szintén átkerült az OMF-hez, Schönerné Pusztai Ilona, a tervezési osztály vezetője kapta meg. Az első tervváltozat még a déli sekrestye megtartásával számolt, ám végül mégis elbontották, és az északi bővítmény helyén építettek újat. A kivitelezést az OMF székesfehérvári részlege vette át, a munka 1990 tavasza és az év vége között le is zajlott. A teljes folyamatot előremozdító Körmendy József alsóörsi plébános az anyagi háttér biztosításában is komoly szerepet vállalt. Mire a munkák befejeződtek, a templom – tekintettel felfedezett értékeire – országos műemléki védelem alá került.
A hajó északi falán nyíló 14. századi gótikus kőkeretes ajtó modern nyílászáróval
A felfedezett és a későbbi átalakítások ellenére nagymértékben fennálló középkori templom térelrendezése, a későbbi torony nélküli tömege, tetőidomai, homlokzati nyílásrendszere visszaállítható volt. A belsőben feltárt középkori és barokk falképeket bemutatták. Régészeti feltárás során a templom északi oldalához a középkor folyamán másodlagosan csatolt, téglány alaprajzú kápolna vagy sekrestye alapfalai kerültek elő. Ezeken épült fel az modern sekrestye. Egykori bejárata a hajó keleti szakaszából nyílt, 14. századi gótikus, vöröshomokkő keretes ajtón át, amelyet újra megnyitottak.
A rekonstrukciókat is tartalmazó műemléki helyreállítás során az enteriőrbe illő modern elemek készültek. A helyreállítás nemcsak a középkori értékek bemutatásával gazdagította a kis templomot, de az új részletekkel önálló, művészeti értéket képviselő „építési periódusként” jelenik meg. Kiemelendők a gondosan megtervezetett faszerkezetek, gyakran vasrészletekkel: így a hajó és az új sekrestye fa födémszerkezete, a nyugati fakarzat a hozzá vezető lépcsővel, a diadalívpillérek között a gerenda a feszülettel, a II. Vatikáni Zsinat előírásainak megfelelő szembemiséző oltár, az új sekrestye hajóból nyíló ajtaja, valamint a déli kapu fix vasrácsa. A déli homlokzaton a legjelentősebb változás a késői, nagy méretű sekrestye elbontása volt, a hajón felszámolták a késői ablakokat, ezenkívül a feltárt részletek alapján rekonstruálták a középkori bejáratot és ablakokat.
A középkori szentélyben a barokk oltár és részlete
Itt a 006a és a 006b képet kérem egy képpé szerkeszteni VAGY külön, de a fenti, egyazon képaláírás alatt megjelentetni
A templom főoltárát a barokk oltár, mögötte a falsíkon megjelenő falfestés és a gazdagon faragott, aranyozott barokk keretben lévő olajkép együttese alkotja. A festett, koporsó alakú menzán háromrészes predella közepén szentségtartó van, melyet a széleken egy-egy adoráló puttó szobra vesz közre. A szentély falán az 1989-es restaurátori kutatás kétrétegű festést tárt fel: az alsó középkorit csak kisebb felületen, mivel felette barokk kifestés maradványai húzódtak. A feltárt részletek alapján félrevont szárnyú függöny keretezte a barokk keretbe foglalt oltárképet, amely az ünnep eredeti napja szerint Szűz Mária születéséhez kapcsolódó jelenetet ábrázol: Szent Annát és Joachimot a gyermeket fürdető szolgálóval, felettük felhők közt angyalokat Mária szent nevének betűit mutató pajzsot tartva. A kép alján bibliai idézet azonosítja az ábrázolás témáját: „Et nomen Virginis Maria. Luc. I. 27.” Az átfestett kép gyenge kvalitású, talán a keret záradékában lévő kartusban a glóbuszt tartó Atyaisten alakja még az eredeti barokk festés.
Szűz Mária olajkép a hajó északi falán
Ma a templomhajó északi falán látható a Hornyik József paloznaki plébános (1854–1872) által rendelt olajkép, mely a Mária-tisztelet egy másik hagyományában gyökerezik. A Napba öltözött asszony ikonográfiája János evangélista apokaliptikus látomásának leírásán alapul, melyben Szűz Mária egy nagy jel, kinek „öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ezen a képen a Szentlélek galambja is megjelenik feje fölött.
Simon Anna