A Temetőhegyen a középkorban a mai Szent László-templom elődje, az Antiokhiai Szent Margitról nevezett templom állt, amely a Szent Margit-szeg nevű településrész plébániatemploma volt.

Ludwig Rohbock rézkarca, a barokk Szent László-kápolna (Fotó: LDM, 2023.)

A középkori templom védőszentje a 4. században élt római szűz volt, aki a Diocletianus-féle keresztényüldözés alatt szenvedett vértanúhalált. Gyakran ábrázolták kezében kereszttel vagy a vértanúság jeleként koronával, illetve pálmaággal vagy a legendájában szereplő megkísértése alapján attribútumával, a sárkánnyal. Magyarországi kultusza a 13. század elejétől ívelt fel, miután II. András király 1218-ban szentföldi keresztes hadjáratáról magával hozta a vértanú szent koponyaereklyéjét. Antiokhiai Szent Margit után nevezte el leányát IV. Béla király; a hercegnő a veszprémi domonkos kolostorban nevelkedett.

Román kori fonatdíszes kőfaragvány (Veszprém Megye Régészeti Topográfiája II. 1969.)

A Margit-szeg településrész határát, topográfiáját Gutheil Jenő történész, püspöki levéltáros határozta meg írott források alapján. A plébániatemplom legkorábbi említése a káptalani levéltár egyik határjáró oklevelében szerepel. Ennek kiállítási dátuma 1082, azonban későbbi, 14. század eleji hamisítványról van szó. A templom szerepel továbbá két 14. századi adóösszeírásban is, titulusát – „Margaretha beate virginis et martiris” – pedig 1364. és 1504. évi oklevelek nevezik meg. 1400-ban pápai búcsúengedélyben részesült. Helyének azonosításában is segítenek az oklevelek, a „Veszprém vize” – a mai Séd patak – a Szent Margit-egyház alatt folyt, közelében állt a Korláth-malom.
A középkori templomépület maradványai az okleveles adatoknál sokkal korábbi időkből valók. Bár régészeti feltárás a területen nem folyt, földmunkák, illetve a helyén épült Szent László-templom 1966-ban történt felújítása során előkerült néhány kőfaragvány, köztük korai, 11–12. századra keltezhető, román kori szalagfonatos töredék, gótikus rézsűs ablak töredéke. Utóbbi valószínűleg a veszprémvölgyi apácakolostorból került ide másodlagos felhasználásban. Néhány, a területen talált faragványt beszállítottak a múzeumba, de továbbiak rejtőzhetnek még a fennálló templom falaiban. Kutatásra azóta sem került sor, így a középkori templom pontos helyét, nagyságát, elrendezését nem ismerjük.

A 18. századi Szent László-kápolna rajza (A Szent Mihály-plébánia Historia Domusa)

A török korban romossá vált templom szentélyét befoglalva, annak helyén 1740-ben kis barokk kápolnát emeltek, ezt már Szent Lászlónak szentelték. 19. századi látképeken jól azonosítható: egyhajós, kis fiatornyán barokk hagymasisakkal ellátott épület volt. Több 19. századi látkép és a Szent Mihály-plébánia Historia Domusa is ekként örökítette meg, ugyanott történetét Strausz Antal plébános állította össze. A középkori templom felhasználásával épült kis kápolnát a Szent László-templom építésekor, 1901-ben bontották el. A bontás során nagy méretű fehérmárvány oszloplábazat és díszítés nélküli gótikus „kehelyoszlopfő” került elő, ahogy erről még abban az évben a Veszprémi Hírlap beszámolt. A középkori és barokk előzmények helyén-mellett épült fel tehát 1901–1902 között a mai Szent László-templom (lásd az 38. számú írást!), amely nem áll műemléki védelem alatt; a középkori plébániatemplom és az azt körülvevő temető régészeti feltárása nem történt meg.

Simon Anna