Impavide inter ruinas, A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között címmel augusztus 24–25-én egyháztörténeti konferenciának adott otthont a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola. A rendezvényt a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága szervezte és immár a harmadik volt a sorban a testület rendezte tudományos szimpóziumok között. A rendezvényt dr. Varga István rektor nyitotta meg, a fővédnöki köszöntőket dr. Márfi Gyula érsek és Némedi Lajos alpolgármester mondta el. A konferencia címéül Bánáss László püspök (1945–1949) latin jelmondatát választották a szervezők. „Rendületlenül a romok között” – a cím arra utal, hogy a második világháború anyagi, emberi és erkölcsi értelemben is mély nyomot hagyott az egyházmegye életén. Az újjáépítés a front átvonulása után azonnal megkezdődött, azonban a kibontakozó politikai fejlemények a kezdetektől meghatározták ennek lehetőségeit. Az egyház vagyonát a „földreform” rendelet végrehajtása során sokszor az érintettek nélkül rendezték, ezzel anyagilag lehetetlenítették el működését. Az 1945 és 1950 között hozott számos, az egyház életét korlátozó rendelkezés – az egyesületek és sajtó felszámolása, az iskolák államosítása, a hitoktatás megszüntetése, a szerzetesrendek működési engedélyének visszavonása, az internálások és a börtönbüntetések – eredményeképp és a formailag vallásszabadságot biztosító új, 1949-es alkotmány ellenére a hitélet a templomok falain belülre szorult. A következő püspök, Badalik Bertalan (1949–1957) éveire a legsúlyosabb egyházüldözés volt a jellemző. Az Állami Egyházügyi Hivatalt 1951-ben hozta létre az állampárt, ugyanebben az évben született meg az egyházi hivatalok betöltését szabályozó első törvényerejű rendelet, és ekkor szerveződött meg a papi békemozgalom is. A veszprémi egyházmegyét különösen sújtotta a veszprémi szeminárium 1952-ben történt bezárása, illetve Badalik püspök 1957 augusztusában bekövetkező internálása. Az állam a társadalom és ezzel párhuzamosan az egyház életének minden szegmensére közvetlen és erőszakos befolyást gyakorolt. A korszak harmadik főpásztora Klempa Sándor Károly egykori premontrei szerzetes volt, aki apostoli kormányzóként irányította az egyházmegyét (1959–1972). A kádári puha diktatúra máig ható változásokat hozott a társadalom hitéletében. Olyan generációk nőttek ekkor fel, amelyek már beleszülettek a vallástalanított „létezett szocializmusba”, így nem rendelkeztek összehasonlítási alappal a megelőző időszakra vonatkozólag. Az elbukott ’56-os forradalom pedig megmutatta, hogy változásra a legcsekélyebb remény sincs; az így kialakult kényszerű modus vivendi legjellemzőbb példája maga Klempa személye volt. A konferencia előadói között megtalálhatók voltak az országos és megyei levéltárak korszakkal foglalkozó levéltárosai, a Történettudományi Intézet, illetve a Nemzeti Emlékezet Bizottságának munkatársai, valamint helytörténeti kutatók és egyetemi hallgatók is. Ők a rendezvény első napjának estéjén a püspöki palota pincéjében borkóstoló keretében ízlelhették meg a főegyházmegye borait. A két nap során elhangzott előadásokat a szervezők ígérete szerint tanulmánykötetben tárják majd az érdeklődők elé. Így történt ez a tavalyi konferencia anyagával is, amelyet „Nehéz időkben dönteni kell”. A veszprémi püspökség a második világháború idején címmel az idei programba illesztve mutattak be a közönségnek. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, az 1956-os emlékév rendezvényeit koordináló Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért KözhasznúAlapítvány, valamint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával valósította meg a Veszprémi Főegyházmegye.