A veszprémi püspökség a középkorban címmel augusztus 27-én egyháztörténeti konferencia helyszíne volt a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola. A rendezvényt a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár szervezte a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola támogatásával. A konferenciasorozattal célunk az egyházmegye-történet átfogó feldolgozásának előkészítése, a kutatás ösztönzése, illetve az friss tudományos eredmények bemutatása, teret adva egyes speciális témák vizsgálatának csakúgy, mint összegző elemzéseknek. A testület által rendezett, egy-egy korszakot tárgyaló tudományos szimpóziumok sorában az idei már a nyolcadik volt.

A konferencia résztvevőit Dr. Takáts István helynök és a vendéglátó Dr. Sebestyén József mb. rektor köszöntötte.

Az idei rendezvény célja az volt, hogy az előadások segítségével bemutassa, hogyan működött a középkorban a Dunántúl legnagyobb részét elfoglaló veszprémi egyházmegye, milyen jellegzetességei voltak az intézményrendszernek. Az első szekcióban Körmendi Tamás a királynék, közöttük is elsősorban Gizella királyné szerepét vizsgálta az egyházmegye és székesegyházának alapítása vonatkozásában, 11. századi hazai és külföldi narratív források alapján. Tóth Endre egy ismeretlen 11. századi püspök, András személyének és tevékenységének rekonstruálására tett kísérletet az Endréd településnevek alapján. Rácz György a 14. századi veszprémi püspökök pályafutását vázolta, kitérve a korabeli püspöki karban betöltött szerepükre, súlyukra és származásukra. C. Tóth Norbert a segédpüspökök és vikáriusok eltérő középkori egyházkormányzati szerepét világította meg 15–16. századi adatok alapján.

A második, párhuzamosan zajló két szekcióban F. Romhányi Beatrix az egyházmegye a Magyar Királyság egészénél sűrűbb 11. századi templomhálózatára hívta fel a figyelmet, Veres Kristóf György pedig a írásbeliség fokozatos 13. századi elterjedését vizsgálta többek között a veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenysége révén. Karlinszky Balázs a középkori egyházi igazgatás mozaikszerűen rendelkezésre álló adataiból kísérelt meg struktúrákat alkotni, míg Bilkei Irén az egyházmegye területén működő zalai hiteleshelyek – a kapornaki konvent és a zalavári bencés apátság – okleveles anyagában előforduló, egyháziakat érintő hatalmaskodási ügyeket vizsgálta.

Szintén nagy érdeklődésre tartott számot a Kisteremben zajló másik szekció, amely az egyházi topográfia témakörén belül az épített örökség különböző szegmenseit vizsgálta. Kanász Viktor az egyházmegye zalai végein fekvő mezőváros, Kanizsa templomos helyeit mutatta be. Felvonultatta és egymással összevetette a legérdekesebb képi és írott forrásokat, amelyek segítségével a korábbiaknál pontosabb képet rajzolt a középkori településről. Ezt követően Jankovics Norbert ismertette Veszprém városának egyházi topográfiáját. A középkori emlékanyagot korszakonkénti bontásban tárgyalva felhívta a figyelmet azokra az időszakokra, amikor művészettörténeti szempontból is kiemelkedő, olykor európai léptékkel is mérhető építészeti alkotások születtek az egyházmegye székhelyén, míg más időszakokból szinte még az emlékek is hiányoznak. Fülöp András a veszprémi székesegyház és a Szent György-kápolna korai időszakára vonatkozó régészeti adatokat gyűjtötte össze. Elemezte a két épület régészeti viszonyát, és ebből is következő építészeti összefüggését, valamint számba vette a 11. századi székesegyháznál korábbi további jelenségeket. Simon Anna a történeti hagyományban felbukkanó székesegyházi királyné-temetkezések, különösen Gizella és Adelhaid királynék lehetséges sírhelyének kérdését vizsgálta, elsősorban az altemplomban és a szentélyhatáron az 1960-as és a 2000-es évek műemléki épületkutatásai alapján, valamint a románkori kőfaragványok figyelembevételével.

A délután szekció a püspökségnek az egyházmegye határain túlnyúló, vatikáni és domonkos kapcsolatait mutatta be. Fedeles Tamás összefoglalta a javadalomviselő veszprémi egyházmegyések által a Szentszéknél befizetett különböző egyházi adókból és illetékekből megállapítható, rájuk vonatkozó információkat. Nemes Gábor a pápai udvarban a középkorban megforduló egyházmegyei papok és civilek kérvényeit, illetve a zarándoklataik kapcsán fennmaradt forrásokat elemezte. Szovák Kornél ugyenezen témakör kapcsán néhány kiemelt adatot vizsgált meg, azok mikrotörténeti vonatkozásaira felhívva a figyelmet. Zágorhidi Czigány Balázs a veszprémi domonkos kolostornak az 1480-as években női zárdából férfi rendházzá való alakítását követte nyomon előadásában, főként az érseki levéltárban megmaradt oklevelek alapján.

A konferencia előadói között szerepelt több megyei és egyházi közgyűjtemény korszakkal foglalkozó munkatársa, illetve az ELTE, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói, továbbá az MTA BTK Történettudományi Intézet és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport történészei, valamint régész-művészettörténész műemléki szakemberek a MÉM-MDK- és az ELTE-től. A rendezvényen elhangzott előadásokat a szervezők ígérete szerint tanulmánykötetben tárják majd az érdeklődők elé, várhatóan 2021-ben.

A járványhelyzet megakadályozott minket, hogy a szokásokhoz híven az elmúlt évi konferencia előadásait tartalmazó kötet bemutatójára ez alkalommal kerüljön sor, de a helyszínen a korábbi konferenciák köteteiből és egyéb levéltári kiadványokból válogathattak a nehézségek ellenére is szép számban megjelent érdeklődők.