Az ismertetendő könyv 1933-ban látott napvilágot A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat első köteteként. Szerzői kiválóan képzett egyháztörténész papok, akik hosszú évek alapos kutatásait összegezve készítették el a sorozat nyitókötetét. Az igényesen megírt, jól lábjegyzetelt és képekkel illusztrált munka közérthető formában dolgozza fel városunk építészettörténetének fontos újkori fejezeteit.
Veszprém a török időkben a végvárak szomorú sorsát élte, a város a harcok miatt többször gazdát cserélt, romba dőlt, elpusztult, azután újra felépült. Középkori épületeiből a Gizella- és a Szent György-kápolnán kívül semmi sem maradt fenn; szinte minden, amit a mai várban láthatunk, a 18–19. századból származik. Az ezt megelőző évszázadokban a vár apró házakkal épült be, amelyekben az itt szolgálatot teljesítő katonai szervitorok éltek; még a püspöki lakban is a várkapitány, illetve a helyőrség egy része lakott.
Az oszmánok elűzése után Veszprém katonai erődítmény jellege megszűnt, s megújult a püspök és a káptalan földesúri joga. Ennek fontos részét képezte, hogy ha valamelyik házat eladásra kínálták, akkor az egyház elővásárlási jogot gyakorolhatott. Néhány egyéb körülmény – például hogy a béke beköszöntével a várban élő ingatlantulajdonosok visszatértek eredeti birtokaikra; a református gyülekezet elköltözött; vagy hogy az 1704-ben leégett várbéli épületek nagy részét a tulajdonosok közül sokan nem akarták újjáépíteni – gyorsította az egyház tulajdonszerzését. Mivel a helyőrség is megszűnt, üresen álló épületeiket is különböző egyházi személyek szerezték meg, akik lebontották az ingatlanokat, és lehetőségeiknek megfelelően házakat vagy inkább palotákat építettek helyükre.
A kötetben a szerzők ismertetik a vár levéltári források alapján rekonstruált kora újkori képét; majd a 18. században lezajlott barokk stílusú építkezéseket, amelyek meghatározzák a mai utcaképet. Leírják az építtető tulajdonosok nevét, az építés befejezésének idejét, néhol még a költségeket, sőt a munkákat hátráltató műszaki vagy pénzügyi nehézségeket is. Az alábbi – a kötet készítési időszakában elérhető információk alapján összeállított – kronológiai felsorolás szemlélteti a vonatkozó fejezeteket: az Eszterházy-féle székesegyház (1704), az első ferences rendház és templom (1730), az Acsády Ignác által építtetett püspöki lak (1733), a Biró-Giczey-ház (1733, illetve az emelet 1772), a nagypréposti ház (1741), a Szentháromság-szobor (1750), a Dubniczay-ház (1751), a Tejfalusy-ház (1772), a Dravecz-ház (1775), az újabb ferences templom és kolostor (1776), a Koller Ignác által építtetett püspöki palota (1778), a piarista gimnázium (1778), az Agg papok háza (1778), a nagyszeminárium (1781), a Havranek-ház (1793) és a Simoga-ház (1798). A könyv végén a szerzők felsorolják a vár kialakításában részt vevő építőmestereket, és ismertetik életútjukat.
Jámbor Tamás