Petrák Mihály püspökéletrajza a veszprémi egyházmegye újkori történetének egy szegmenséről nyújt áttekintést Acsády Ádám főpásztori tevékenységén keresztül. Az alapos levéltári kutatómunkával készült, jól jegyzetelt kötetet Petrák Mihály egyházmegyés pap készítette, és A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 13. köteteként jelent meg 1949-ben. Érdekesség, hogy a könyv alapját eredetileg egy licenciátusi dolgozathoz végzett forrásgyűjtés jelentette.
Acsády Ádám Péter egyénisége külön színt jelentett a 18. századi magyarországi barokk főpapok sorában. A volt veszprémi főpásztor régi köznemesi családból származott, 1680 körül születhetett az ekkor a győri püspökséghez tartozó Pápán vagy a város környékén. Bölcsészeti tanulmányait Nagyszombatban, a teológiát Bécsben végezte mint a győri egyházmegye növendéke. Az elméleti teológia nem volt az erőssége, ellenben kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett. Egymás után kapta a megtisztelő beosztásokat egyházmegyéjében; a győri székeskáptalan követeként részt vett az 1722–1723-as országgyűlés tárgyalásain, ahol országos hírnévre tett szert a magyar nyelv használata melletti kiállásával. Papnövendékeitől is megkívánta a magyarnyelv-tudást, és szívesen segített magyar származású ifjakat a papi hivatásra.
Emellett ugyanakkor számtalan kérdésben lojális volt az udvar álláspontjához, s e lojalitásnak komoly szerepe lehetett abban, hogy 1725-ben veszprémi püspökké nevezték ki. Kormányzása első éveiben nem tartózkodhatott egyházmegyéjében, mert a püspöki tisztségének elnyerését követően kancellárrá is kinevezte III. Károly király. Karrierje hamarosan még tovább emelkedett, 1728-tól már belső titkos tanácsos; ismeretlen okokból azonban 1732-ben kegyvesztetté vált, ezért le kellett mondania világi tisztségeiről.
Acsády ekkor egyházmegyéjébe költözött, és intézte annak ügyeit. Összeíratta a székeskáptalan javait, és 1727-ben úrbéri rendelkezéseket adott ki ezek számára. Veszprémben nevéhez fűződik a középkori alapokon álló püspöki palota újjáépítése, amelyet a Koller Ignác- és Fellner Jakab-féle három évtizeddel későbbi átépítés magába olvasztott. Egyre többet betegeskedett, 1744-ben bekövetkezett halálát megelőzően tíz éven keresztül Padányi Biró Márton felsőörsi prépost kormányozta vikáriusként az egyházmegyét. Az akkor a győri egyházmegyébe tartozó szülővárosában, Pápán a pálosok – ma bencések – templomába temették.
Majdnem két évtizedes főpásztori tevékenysége, melynek során mintegy negyven templom épült egyházmegyéjében, különösen utóda, Padányi Biró Márton (1745–1762) megingathatatlan tenni akarása fényében homályosult el az utókor számára. Mégis, püspöki működése a katolikus megújhodás fontos szakasza – a kezdete – volt, amely alapokat teremtett, és amit utóda tudott kiteljesíteni.
Jámbor Tamás