Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek és az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés segítségével, illetve utóbbi kiegészítésével.

Az ugodi templom titulusa Szent Péter és Szent Pál apostolok, ünnepük június 29-e. A templom főoltárképén a névadó szentek, a két apostolfejedelem, Szent Péter és Pál láthatók. A ma álló főoltár 1793–1797 között készült. Mintája a pápai ún. Nagytemplom oszlopos márvány főoltára volt, felépítménye egyszerűbb alakban követi azt. A főoltárt 1795-ben Szent Péter és Pál tiszteletére felszentelték, de Bécsben festett oltárképét csak 1797-ben tudták elhelyezni. Az oltárkép alkotója az a Hubertus Maurer (1738–1818, a bécsi Akadémia festőtanára) volt, aki a pápai főoltár Szent István megkövezése oltárképet is készítette. A főoltárt 1818-ban átalakították: a templom kegyura galántai herceg Esterházy Miklós (1765–1833) a „régi és elegáns” főoltárképet áthelyeztette a tatai plébániatemplomba (ez ma az oltárból kiemelve, a déli diadalívpilléren látható), és helyére egy Christopher Knap által festett másolat került.

A Nero-féle első keresztényüldözés idején a két apostolt térítő tevékenységéért fogságba vetették, majd egy azon napon – de talán nem egy azon évben –, június 29-én kivégezték: Pétert keresztre feszítették, Pált karddal lefejezték. A hagyomány szerint haláluk előtt Rómában találkoztak. A két apostolt már a 4. századtól szokás volt együtt ábrázolni, testtartásuk, karakterük jellegzetességei rögzültek.

Az ugodi oltárképen is ennek megfelelően látjuk őket, sokalakos jelenetben. A hagyomány szerint két különböző börtönből a kivégzésre kísért apostolok az úton találkoztak, és haláluk előtt búcsúztak egymástól. A kép középpontjában az egymást átkaroló két alak, attribútumaik nélkül is azonosíthatók: balra Péter rövid, ősz, göndör hajjal és szakállal, míg jobbra Pál hosszúkás arccal, hosszú sötét hajjal. Körülöttük három katona szétválasztásukon fáradozik. Mártíromságukra utal a Pál melletti katona kezében a kard, Péter mögött a háttérben három alak, akik a keresztfát állítják fel, fordított helyzetben, ahogyan Péter maga kérte. Pál baljával felfelé mutat, ahol a megnyílt égbolt fénysugarai közül puttóktól kísért angyal száll alá, két kezében a mártíromság koronájával és jelvényével a pálmaággal.

Plébánia- és templomtörténet (1975-ös sematizmus alapján): "Anyaegyháza 1480-tól ismert. Vára a XIII. századból való, a róla nevezett uradalom központja, 11 falu tartozik ekkor hozzá. 1535-ben Choron András, majd a Nádasdy család birtoka. A XVII. század közepén az Esterházyak kezére jut. A XVI. században és XVII. sz. első felében jelentősebb település, mezőváros. A plébániáját 1726-ban szervezik újjá. Lakói római katolikusok, 1736-ban fatemploma van, amely közköltségen épült Szent Péter és Pál tiszteletére. 1746-ban még jó állapotban van. Mai temploma a régi középkori vár helyén, és a várfalakra, annak anyagából épült 1753–59-ig. Barokk, mérete 36 x 10 m. Fellner Jakab tervezte. Építtető Esterházy Károly püspök. Műemlékjellegű. – 1721-ben. licenciátus működik itt. – A plébániaház barokk, 1790-ből. Műemlékjellegű. Az előtte levő Pieta-szobor barokk, XVIII. sz. Műemlékjellegű. Az ugodi várban született Boldog Csák Mór. Titulusa: Szent Péter és Pál. Búcsú: jún. 29. Szentségimádás napja: jún. 1. és nov. 16. Rózsafüzéres nap: jún. 16. Anyakönyv: 1740-től. Hívek száma: 1650 (1913).”

1997-ben a műemléki védettség „műemléki jellegű” kategóriája megszűnt. Ma a templom a várfalakkal és kálváriával (M 5103), a plébániaház (M 5104) és a Pietá-szobor (M 5105) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék. A templomot kegyura, Esterházy Ferenc, majd fia Esterházy Károly egri püspök építtette 1753–1759 között. Ekkor az ugodi plébánia még a győri egyházmegyéhez tartozott. Az egyházmegyei beosztás Mária Terézia által végrehajtott megváltoztatásával 1777-ben került a veszprémi püspökséghez.

Az 1975-ös sematizmus megjelenését követően, 1977–1984 között Mithay Sándor, a pápai múzeum igazgatójának vezetésével régészeti feltárást végeztek a templom környezetében, az egykori vár területén. Bebizonyosodott, hogy a mai templomot nem az elbontott vár köveit felhasználva építették, annak anyaga az alapjaitól barokk tégla, illetve az is megállapítást nyert, hogy a település temploma nem itt állt. Az akkori feltárásról itt olvashatnak bővebben.

Az 1975 után végzett főbb felújítások: templombelső: 1966–1968; új liturgikus tér kialakítása: 1976. Erdei Ferenc (OMF) tervei alapján (mára átalakítva); tető- és homlokzat: 2010–2011. A templom historia domusában – a plébánosok által naplószerűen vezetett plébániatörténetben – feltárásokról többek közt a képen szereplőket jegyezte fel a templomról Rajczi Pál (plébános 1967-től haláláig).

További fényképek a templomról elérhetők épülő e-sematizmus adatbázisunkban itt. Az oldalon a plébánia egykori lelkipásztorairól is található egy-egy, adatlap. A templomról hosszabb leírás ezen az oldalon található Ifj. Wenzel Istvántól. Ugyanitt nyomtatásban is megjelent leírások is olvashatók.

A levéltári fényképek 1950-es évek elejétől készültek több hullámban: találhatók köztük közvetlenül a világháborús pusztítást megörökítő felvételek, Kögl Lénárd számvevő fényképalbumából származó, illetve a templomok külső és főleg belső képét az 1960-as évek végén, a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései előtt megörökítő, illetve az utolsó, 2015-ös névtár alkalmával rögzített fényképek. A szöveges történeti áttekintés az 1930-as évek óta hivatalosan vagy informálisan létező egyháztörténeti bizottság munkája révén összeállított rövid templomtörténetek, amelyek az 1975. évig rögzítették a templom és plébániája múltját. Szerzői névtelenségbe burkolóznak ugyan a kiadványban, de tudható, hogy Burucs László, Horváth József, Körmendy József, Molnár István, Pfeiffer János, Rajczi Pál és Szöllősi Mihály vettek részt a sematizmus történeti részeinek elkészítésében.

Simon Anna