A Károly-templom építés közben, a kórház irányából. (Képeslap VFL)

A Károly-templomként ismert templom 1903–1907 között épült az Alsóvárosi temető város felőli részén. Építtetője Hornig Károly püspök (1888–1912) maga és családja temetkezési helyének. Innen a kápolna közleletű elnevezése. Az építtető személyére utaló jelek – monogramja, családi címere, egyházi jelvénye – az épület több, kiemelt jelentőségű pontján megjelenik. A kápolna ugyanakkor nem csak a püspök földi maradványainak a feltámadásig való őrzési helye, de egyúttal pasztorációs célokat is szolgált: a közvetlen közelében működő kórház kápolnájaként, valamint a 19. század végén egyre népesebbé váló településrész plébániatemplomaként működött, építéséhez a város a telek átengedésével, a hívek adományokkal járultak hozzá.
A templom alaprajzi kiterjedését, elrendezését részben a telekadottság, a város felőli megközelítés iránya határozta meg. Ugyanakkor a centrális elrendezésű templomforma tartalmilag is indokolt, távolról az ókeresztény mauzóleumokra emlékeztet. A centrális elrendezésű központi térben a hosszanti tengelyt a megközelítésé irányára fűződő bejárat, előcsarnok, és a nyújtott-, körüljárós szentély képviseli. Ezek az adottságok indokolják a szentély szokásos keletelt irányától való eltérést is.

A Károly-templom főhomlokzata, a kapu oromzatában Honig Károly monogramja a bíborosi rangot jelző kalappal (Fotó: VFKL 2021)

A püspök szándéknyilatkozata szerint „egy román stílusú, egyszerű, de csinos kápolna vagy kis templom” építését határozta el. A korszak művészetére jellemzően, a historizmus jegyében tervezett épület így a legkülönbözőbb középkori formákat vonja egységbe: a kapuzat érett románkori palmettadíszes, szalagfonatos faragványaitól a gótikus boltozatszerkezetig, mérművek, támívek és kis fiatornyok alkalmazásáig. A középkori templomról alkotott korabeli képzethez hozzá tartozott a hangsúlyos torony, amely itt a sok-, kissé elaprózott bővítmény fölött a szentély jobb oldalán magasodik az épület tömege fölé. Szintén a középkorias jelleget sugall a látszó kőfelület. Ez esetben az alsóörsi vörös homokkő használatával a helyi hagyományokhoz való kapcsolódást is hangsúlyosan kifejezték. Jellemző azonban, hogy a küklopsz-falazat (nagyméretű, szabálytalan kövekből illesztett) csak mint burkolat jelentkezik a struktúrán. Szabályosan faragott kváderköveket a sarkok, tagozatok, nyílások mentén alkalmaztak.
Hornig Károly püspök kultúrát támogató tevékenysége sokrétű és kiemelkedő volt. Nemcsak templomépítőként – köztük a székesegyház újjáépítőjeként -, de támogatta az egyházmegye történeti forráskutatását- és kiadását, vallásos irodalmi folyóirat megjelentetését. Segítette a vármegyei Múzeum létesítését, tárgyi adományaival is hozzájárult gyűjteményének gazdagításához. Néhány tehetséges fiatal számra biztosította a körülményeket tanulmányaik végzéséhez. Ilyen volt a veszprémi születésű Csikász Imre (1884–1914) szobrász is. Külföldi tanulmányait a püspök anyagi segítségével végezhette. A támogatás másik bevett formája művek megrendelése volt. Így készült többek közt Csikász tervei alapján a Károly-templom kapuzata, amelynek márványhoz hasonló, rózsaszínes, kemény mészkőből való kifaragása csak 1912-ben készült el. Ő kapott megbízást a monumentális püspöki síremlékre is, ez azonban egy félreértésből adódó vitájuk miatt végül nem készült el.

Belső összkép a szentély irányába az eredeti kialakításban, Steiner Rudolf falképeivel, Róth Miksa üvegablakaival és bécsi főoltárral.
(Képeslap VFL)

A kápolna építését helyi mesterek végezték. A munka irányításával Kesselbauer Ágoston városi építészt bízták meg, távozása után Horváth Sándor városi építőmester vette át. Az egyes munkanemekben veszprémi vállalkozók dolgoztak: ácsmunka Bognár-család tagjai, kőfaragás Velty Ferenc, bádogozás Wolfram János, kerítés és lakatosmunka Kiss Sándor, padlóburkolat Walla József. A négy harang Tóth Árpád harangöntő mester-, a padok Trum Antal asztalos veszprémi műhelyében készültek.
A kápolnát díszítő műalkotásokat azonban neves mesterektől rendelték meg: a falképeket a fehérvári és veszprémi püspökség által egyaránt sokat foglalkoztatott Steiner Rudolf festette, a színes üvegablakok a korszak legkiemelkedőbb üvegművészének, Róth Miksa-, oltára a neves bécsi Franz Leimert műhelyéből került ki.

A centrális elrendezésű hajó feletti boltozat, kétoldalt a körablakokban az eredeti színes üveg, a zárókövön Hornig Károly címere a mozaikon, Róth Miksa műhelyének alkotásai (Fotó: VFKL 2021)

A temetőkápolnát a funkciójához illően a halál felett győzedelmes, a feltámadás ígéretét felmutató Üdvözítőnek szentelték. Az épület elrendezése, falképeinek témája, ikonográfiája is ezt a teológiai gondolatkört bontják ki. Az oldalfalakon egy-egy bibliai jelenetben Krisztus halottat támaszt fel, a szentély felé a diadalív homlokoldalán adoráló angyalok kíséretében Regina Mundi látható. A boltozaton egy-egy őrt álló angyal között középpontban Hornig Károly családi címere kapott helyet. Kétoldalt a nagy körablakokban a püspök monogramja, illetve a feltámadás-szimbólum, a hamvaiból újjáéledő, fiait vérével tápláló pelikán látható.
Ahogy a diadaív támaszkodik a két vaskos pillérre a szentélyhatáron, úgy támaszkodik az egyház az itt életnagyságban megfestett Szent Péter és Szent Pál apostolokra. A szentélyt körüljáró veszi körül, az arra nyíló ívek alján Krisztus passiójának jelvényei láthatók. Az árkádívek felett az evangélista szimbólumok közt középen az áldozati bárány, Agnus Dei látható, felette színes üvegablakon a Feltámadt Üdvözítő képe az ikonográfiai program záró pontja.

Részlet Szent Péter alakjáról, a jobb oldali diadalívpilléren. Steiner Rudolf festménye, 1907.k. (Fotó: VFKL 2021)

A kápolnát később több kár, átalakítás érte. Harangjait az első világháborúban rekvirálták. A második világháború során és 1956-ban sérült. Kétszínű eternit pala tető héjazatát egyszerűbbre cserélték. A színes üvegablakok nagy része tönkrement, a szentélyben ma az ornamentális díszű, és a Feltámadott Krisztust ábrázolók modern pótlások. 1985-ben megújították a belső festést, az oldalfalak egy-egy nagyméretű bibliai jelenetét átfestették, Csonka J. szignóval. A márványmintás, kváderdíszes falfelületeket durván átfestették. Szerencsére ez a felújítás a finom, részletgazdag századfordulós figurális kifestést nem érintette.
A közelmúltban a főoltár előoldalát leválasztva új szembemiséző oltárt alakítottak ki. Feltárták a kriptát, és padsor átalakításával az itt eltemetett Hornig Károlyra emlékező sírkövet helyeztek el padozatban.
A templom nem áll országos műemléki védelem alatt.

A templom építéstörténetéhez ld.: Nagy Balázs Vince: A veszprémi Feltámadt Üdvözítőről elnevezett templom építésének története. Veszprémi Szemle 45. (2017/1-2) 48–60.

Simon Anna