A veszprémi püspökség "hosszú 19. százada". A veszprémi egyházmegye története 1777–1917 között
A veszprémi püspökség "hosszú 19. százada". A veszprémi egyházmegye története 1777–1917 között (szerkesztette: Karlinszky Balázs – Varga Tibor László). Veszprém, 2024. (A veszprémi egyházmegye múltjából 41.)
Tanulmánykötetünk két konferencia, a 2022-es és 2023-as egyháztörténeti szimpóziumunk anyagát tárja az olvasó elé. A veszprémi egyházmegye hosszú 19. százada az egyházmegye 1777-ben bekövetkezett felosztásától Hornig Károly püspökségének végéig, 1917-ig tartó korszakot jelöli. E közel másfél évszázad az egyházmegye lassú gyarapodásának, a katolikus egyházi igazgatás és az egyházkormányzati intézmények fokozatos kiépülésének, illetve a hívek és papság folyamatos létszámbővülésének ideje. A korszak gerincét a három-négy évtizedenként felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek, illetve az egyházmegyei névtárak bővülő adatsorai jelentik. Olyan nagyformátumú püspökök fémjelzik a korszakot, mint Bajzáth József, Kurbély György, Ranolder János és a bíborossá lett Hornig Károly, akik a köztörténet jelentős eseményeire – a jozefinista reform, a napóleoni háborúk, a reformkor, a forradalom és szabadságharc, a neoabszolutista átmenet, majd a dualista állam kiépülése és működése – való, különböző személyiségük indította reflexióikkal az egyházmegye híveinek mindennapi életére gyakoroltak megkerülhetetlen befolyást.