Elkészült 2019-es konferenciáink közös tanulmánykötete (2020.10.05.)

Rott Sándor és koraMost megjelenő tanulmánykötetünk két részből áll: a kiadvány két, általunk szervezett, 2019-ben tartott konferencia tanulmányait tartalmazza. Az első, nagyobb blokk a Tanácsköztársaságnak a hazai római katolikus egyházmegyékre gyakorolt hatását vizsgálja. A 1919-es kommün eseményeit az egyes egyházmegyékben bekövetkezett események szintjén („alulnézetből”) kevéssé vizsgálta eddig a történettudomány és az egyháztörténet-írás. A tanulmányokkal tehát szándékaink szerint azt a területet kívánjuk górcső alá vonni: hogyan befolyásolta a kommün a papság és a hívek életét, hogyan reagált az egyes egyházmegyék egyházkormányzata a Tanácsköztársaság által hozott rendelkezésekre, és több egyházmegye plébániáinak vonatkozásában a szerzők a historia domusokat, mint eddig kevéssé kutatott forrásokat is bevonták a történeti kutatásba.

A kötet második felének célja annak bemutatása, hogy az első világháborút és az azt követő zűrzavaros évek időszakától kezdődően hogyan bontakozott ki a trianoni Magyarországon, azon belül is a veszprémi egyházmegyében a katolikus reneszánsz. A korszakot egyetlen püspök: Rott Nándor időszaka öleli fel, aki 1917 első felében került a királynék városába, s az első bécsi döntést követő esztendő elején hunyt el. A tanulmányok szerzői azt járták körül írásaikkal, hogy miként helyezte Rott új alapra a püspöki uradalom működését az 1920-as évektől kezdődően, hogy aztán az egyházmegyék között szinte példátlan módon a veszprémi prosperáljon a második világégést megelőzően. A püspök időszakában zajlott le az 1917-es kánonjogi kódex rendelkezéseinek megfelelően az egyházközségek megalakulása, és ezáltal a hívek bevonása az egyházkormányzat helyi szintjébe. A püspök nevéhez fűződik az ún. „rétegpasztoráció” megvalósítása, aminek érdekében új plébániákat alapított a Balaton partján és az egyházmegye ipari körzeteiben. A jövedelmező gazdaság és a megélénkülő hitélet kapcsán számos új templom építésére is sor került, ezek közös jellemzőit építészmérnök tárja fel. Az egyházmegye irányításában pedig mind nagyobb szerephez jutottak azok a korábban külföldön, így Rómában vagy ausztriai egyetemeken hallgató papnövendékek, akik itt szerzett, más perspektívájú tapasztalataikkal az egyházkormányzat folytonosságát biztosították az 1940-es évek négy püspöke és a rezsimváltás időszakában.