A templom délkeletről
Márkó község középkori elődjének plébániatemploma Szent Márk tiszteletére lehetett szentelve a 20. század fordulóján élő történetírók, Békefi Remig és Sörös Pongrác szerint. Egy 1359-ből származó említést idéznek, mely szerint Scenmarc településen – amely nevét feltehetően a templom védőszentjéről kapta – a templom ajtaját a bándi jobbágyok feltörték. A Szentmárk településnév emlékét Márkó alakban őrzi a mai község.
A kutatások ezen a vidéken Szentmárk, Bere, Endréd és Mesteri települések középkori létét igazolják, melyek nagyrészt a bakonybéli bencés apátság birtokai voltak. A hódoltság után az elnéptelenedett puszták területe a veszprémi káptalan birtokába került, amely Padányi Biró Márton nagyprépost vezetésével a környező helységekből telepített be német ajkú gazdákat, többek között azzal a feltétellel, hogy Bere, Mesteri és Márkó pusztatemplomait fölépítik.
A plébániát ugyan már 1743-ban megalapították, a templomot azonban mégsem középkori elődjének romjai felett építették újjá. Előbb 1745-ben egy falusi lakóház felhasználásával kis szükségkápolnát alakítottak ki, amelyben egy Szűz Mária-kép volt, és amely az 1747-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint akkor még épülőfélben volt – Nepomuki Szent János tiszteletére. A Padányi Biró Márton által 1748-ban Szent Mihálynak szentelt kis harang fa haranglábon kapott helyet, 1749-ben cibóriumot szenteltek.
A templom északi oldalfala a toronnyal
A régi templom romjairól 1743-ban és 1747-ben még leírások szólnak. Helye a Bánd felé vezető úton, közvetlenül a mai település határán kívül lehetett; régészeti megfigyelések ugyan érintették, de feltárása még várat magára.
A ma látható barokk templomot a hívek a káptalan támogatásával 1747–1754 között építették Szent Márk tiszteletére, és Dubniczay István veszprémi kanonok áldotta meg. A szilárd anyagból emelt, kis fa fiatoronyos épületben három oltárt jegyzett fel a 18. század végi egyházlátogatás. Kőből és téglából készült homlokzati tornyát 1782-ben kezdték építeni, az ünnepélyes alapkőletételt Szokob Jakab 73 éves helyi kőműves végezte.
A templom a település mai központjában, a Veszprémből Bándra vezető út jobb oldalán, a Hárskút felé vezető út kereszteződésében enyhe kiemelkedésen, kerített templomkertben áll. Az egyhajós templom keletelt. A nyugati homlokzat elé lépő háromszintes tornyot elegáns, tagolt sisak zárja. A hajót keskenyebb, kint tompaszögű poligonális záródású szentély követi, melynek északi oldalához alacsonyabb sekrestye csatlakozik. Több kőkeretes barokk bejárata van, szegmensíves ablakai a déli oldalon nyílnak. A torony homlokzati architektúrája gazdagabb, az oldalhomlokzatokon csak egyszerű lizénák jelzik a szakaszhatárokat.
A templombelső a szentély felé az 1970-es évek elején
A templombelsőben a hajó három szakaszát és a szentélynégyszöget csehsüveg-boltozat, a szentélyzáradékot háromszögű boltsüveg-cikkelyek fedik. A falazott karzaton álló orgonát 1824-ben megújították. A 20. század elején díszes belső kifestés készült; az akkor kialakított állapotot az 1970-es évekbeli plébániai adatgyűjtés során készült felvételek őrzik. Az 1998-as renoválás során ezt elfedték, napjainkban a falak két színre színezettek.
A berendezés több kvalitásos darabbal büszkélkedhet. Ilyen a fából faragott, de vörös márványt utánzó festésű (ma feltehetően felülfestett) keresztelőmedence, fedelén Jézusnak a Jordánban való megkeresztelését ábrázoló faszoborral. A barokk stallum és szószék mára kissé megkopott, de eredetileg márványt imitáló, kékesszürke festésű fa berendezési tárgy, amelyet kék betétek, aranyozott kagylómotívumok és virágfüzérek díszítenek. A hangvető alján a Szentlélek galambja, felette egy puttó szobra, aki a keresztet tartja, jobbjában kehely és gabonaszál, baljában horgony. Említésre méltó a két 19. századi mellékoltár: délen Szent Vendelé, északon Szűz Máriáé.
Barokk szószék
A legjelentősebb műtárgy a szentély teljes terét kitöltő, architektonikus szerkezetű barokk főoltár, melyen két-két közel életnagyságú álló szobor található: Szent József, Nepomuki Szent János – kezében a feszülettel –, és egy-egy diakónusi öltözetű, ma attribútum nélküli alak. A Nepomuki Szent János mellett állót Szent István protomártírral azonosítják.
A barokk főoltár részlete, Nepomuki Szent Jánossal és a Szent István protomártírral
A nagy méretű oltárkép a névadó Szent Márk látomását megörökítő olajfestmény. Az oltárépítmény oromzatában angyalok közt a Szentháromságot jelképező Jézus, az Atya és a Szentlélek galambjának szobrai láthatók.
A főoltár oromzatában a Szentháromság szoborcsoportja
A barokk oltárkép festőjének nevét nem ismerjük, habár a kép jó kvalitású 18. századi munka. Szent Márk evangélistát írópulpitus előtt állva ábrázolja, lábánál szimbóluma, az oroszlán, előtte nyitott könyv – az evangélium – és tintatartó, jobbjában toll, bal kezével felfelé mutat, amerre tekint. Felette felhők közt puttók, s míg az alak és környezete sötét épített háttér előtt jelenik meg, a felső régiót jobb fentről érkező fénysugarak világítják meg. témája az író evangélista, aki isteni sugallatra foglalja írásba Jézus életét.
A főoltár olajképén Szent Márk evangélista
A templomot 1860-ban felújították. Az oltárépítmény hátoldalán látható festett felirat – talán az oltárt megújító – festő nevét örökítette meg. A főoltár az 1960-as évekre igen rossz állapotba került, egyes elemei leszakadással fenyegettek. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1965-ben alakult kétfős farestaurátor csoportja 1968–1969-ben előbb felmérte a márkói főoltárt, majd sor kerülhetett a Szent István protomártír szobor műhelybe szállítására, tisztítására. A teljes oltár helyreállítása, valamint a keresztelőkút és a stallum restaurálása 1984-ben történt meg. Az oltár szerkezeti megerősítésén túl a tisztítás feltárta a finom márványozást, egyes részletek eredeti aranyozását, ezüstözését. A Magyar Műemlékvédelem évkönyvben megjelent beszámoló szerint a szentek szobrain az elveszett attribútumok rekonstruálására nem volt lehetőség. A restaurátori munka során történeti vonatkozású megfigyelést is tettek, mely szerint „a megcsonkított, a boltozat alá beszorított kagylós oromzat helyzetéből arra lehet következtetni, hogy az oltár máshonnan került”jelenlegi helyére. A körülmények tisztázása további kutatást igényel.
A műemlék templomon legutóbb a főbejárat kőkeretes ajtaját restaurátorok állították helyre.
A nyugati kapu lemezborításos ajtajának részlete, restaurálás előtt
Simon Anna