Barokk sírkő a neoromán stílusú templom falában

A századfordulón épült veszprémi Szent László-templom szentélyzáradékában, a külső homlokzati falba beépítve egy barokk sírkő látható.

A terület a középkorban az itt álló Antiokhiai Szent Margit-templom után a Szent Margit-szeg elnevezést kapta. A plébániatemplomot a kor szokásának megfelelően temető vette körül. Innen ered a városrész másik elnevezése, a Temetőhegy. A török kor után ez volt Veszprém egyetlen működő temetője, amely akkor a városon kívül esett. Mivel a temető kezdett betelni, 1780-ban megnyitották az új, felsővárosi temetőt.

Archív ábrázolások tanúsága szerint a sírkő eredetileg a Szent László-templom barokk elődjének szentélye előtt, hasonlóan állt. Pontos – beépített vagy szabadon álló – helyzete a rajzok, metszetek alapján nem állapítható meg.

A sírkő lábszárcsontokra helyezett koponyával ellátott kis lábazatát, a feliratos, lant alakú középrészt és a volutás-növénydíszes párkány felett emelkedő feszületet egy tömbből faragták. A lábazat és a feliratos mező felső része ívelt oldalú, és mindkettőt tört ívű párkány zárja, melyekről oldalt egy-egy, eredetileg szabadon lévő füzér függ. A sírkő ma a templom hátfalába építve a körítőfal lábazatának kiugrásán áll, oldalát részben a homlokzati vakolat fedi. A faragvány anyaga puha, sárgás homokkő. Az időjárásnak kitett, mállékony faragvány feliratának felső részén ma már épp csak kivehető Hajas István veszprémi plébános neve.
A megyei múzeum az 1960-as években kiterjedt műemléki topográfiai felmérést végzett a városban, ennek során a sírkő leírása is elkészült. A múzeum munkatársának, Tóth Sándornak kézirata őrizte meg az akkor még jól olvasható teljes feliratot:

ARD
Stephanus
Hajas Parochus
Weszprimiensis
Et Distr. Nom. Ejus
VA Diacon. Potens In
Opere Ei Sermone In
Domino Obiit Ano 1798
Die 29 August Aetatis
Suae 65 Comendans
SE Fidelium Suffagiis

Hajas István jelentős személyisége volt a 18. századi Veszprém egyházi életének. Róla a Szent Mihály-plébánia 20. század eleji káplánjától (későbbi plébánosától), a Historia Domust is vezető Strausz Antaltól olvashatunk a Veszprémi Hírlapban 1902-ben publikált plébániatörténeti cikksorozatában. A püspöki székvárosban az oszmánok kiűzése után egyes rendek: előbb a ferencesek, majd a piaristák látták el a plébániai feladatokat. Több kísérlet történt egyházmegyei plébánia megszervezésére, de az ezzel járó anyagi terheket a hívek nem tudták vállalni. Végül 1779-ben Bajzáth József püspök rendezte a veszprémi plébánia helyzetét. Az ezt biztosító dokumentumok kiadását követően, április 21-én iktatta be a plébániába Hajas István korábbi várpalotai plébánost.

Hajas, aki 1733-ban született Veszprémben, és helvét hitvallásban nevelkedett a közeli Peremartonban, 1748-ban tért át a katolikus hitre. Bölcsészeti tanulmányait Budán végezte, majd 1754-ben belépett a jezsuita rendbe. Nagyszombatban és Kassán végzett hittudományi stúdiumokat, ezt követően pedig tanított: nyelvtant és költészetet Egerben, Nagyszombatban, Pozsonyban, majd elöljárói Kolozsvárra küldték hitszónoknak. Itt érte a rend feloszlatása 1773-ban. Ekkor kérte felvételét a Veszprémi Egyházmegyébe, s előbb várpalotai, majd veszprémi plébános lett. Plébániáján aktív hitéleti és szervezőmunkát végzett.
Hajas István irodalmi tevékenysége is kiemelkedő: több írása nyomtatásban is megjelent, köztük az Egyházi Pásztor című négykötetes munka. A kiadványt, ami az év minden vasárnapjára szóló szentbeszédeket tartalmazott, Bajzáth püspök nyomtatta ki és osztotta szét az egyházmegye papsága között.
Az esperes-plébános halála előtt öt hónappal kelt végrendelete a főegyházmegyei levéltárban található. Ebben 1000 forintot kitevő vagyonát iskolai célokra hagyta, és rendelkezett róla, hogy a Szent László-kápolna mellé temessék. Itt azután az utódok a díszes síremlékkel jelölték meg nyughelyét. Sírkövét az új templom 20. század eleji építésekor tették át jelenlegi helyére.

Az 1960-as években homlokzatfelújításra került sor. A levéltár építészeti iratai között egy 1962-es levél arról tanúskodik, hogy a munkák megkezdése előtt Vándor Ferenc egyházmegyei főépítész a műemléki hivatalnál érdeklődött a templom védettségéről. Válaszában Entz Géza, a tudományos osztály vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy a templom nem áll – egyébként ma sem – országos műemléki védettség alatt, csak a szentély falán elhelyezett 18. századi sírkő, ezért ha a felújítás a sírkövet nem érinti, nem szükséges műemléki hozzájárulás. Ezzel együtt a munkálatok kapcsán fellelt középkori leletanyag múzeumba szállítása megtörtént.