A romterület napjainkban (Fotó: 2021, VFKL)

A középkori veszprémi Szent Miklós-templom alapfalai a Kálvária-dombon találhatók. A belváros déli részén, az egykori Komakút felett emelkedő sziklát a megyei könyvtár, a Laczkó Dezső Múzeum, a Pannon Egyetem épületei és az Egyetem utca fogja közre. Ma ligetes jellegű környezetben lépcső vezet fel a múzeum felől, a dombtető füves síkján a 27 m x 10 m alapterületű, középkori templom törtkő falainak körvonalai csekély felfalazásban rajzolódnak ki.

A középkori Veszprém településszerkezetét történeti és régészeti kutatások tisztázták Gutheil Jenő veszprémi kanonok, történész és levéltáros, Korompay György építész-építészettörténész és Kralovánszky Alán régész munkái révén. A legkorábbi központ a várhegy északi felében korábbi védművek maradványai közt létesült hatalmi és egyházi központ, a püspöki-ispáni vár és székesegyház, az egyházmegye főtemploma. A várhegy déli részében, az ún. külső várban állt a Mindenszentek társaskáptalan temploma. A várhegy alatt az észak-nyugati karéjt a káptalan birtokai, házai, kertjei foglalták, délkeletre a püspöki várnépek, iparosok telepedtek meg a középkor folyamán. Ezeket a településrészeket szegeknek hívták, egy-egy szeg a plébániatemplomának védőszentjéről kapta nevét, így a Szent Tamás-, Szent Katalin-, Szent Iván (János)-, Szent Margit-, és a Szent Miklós-szeg is. A város plébániahálózata tehát megfelelt ennek a településszerkezetnek, hasonlóan más királyi városokkal, így Esztergom és Székesfehérvár középkori viszonyaival.

Rhé Gyula összesítő ásatási alaprajza (Rainer Pál nyomán)

A Szent Miklós-templom első említése 1237-ből ismert, de építési ideje ennél korábbra, feltehetően a 12. század elejére nyúlik vissza, majd a középkor folyamán többször átalakították. Korábbi temető területén épült a kisméretű, keletelt, egyhajós, egyenes záródású templom. Szentélyét később gótikus stílusban építették újjá, sokszögzáródással, bordás boltozattal és támpillérekkel. A hajó déli oldalát bejárati előcsarnokkal bővítették. A 15–16. században a hajóját két pillérrel megosztva átalakították, boltozattal és támpillérekkel látták el, továbbá nyugati toronnyal vagy egy, a kapuépítményt magába foglaló előcsarnokkal, északi sekrestyével és csontházzal bővítették. A feltárásokból számos bordatöredék, festett tagozatok, színes üvegablak-töredékek kerültek elő. Építéstörténete a többszöri feltárás ellenére sem megnyugtatóan tisztázott.

A templomot a török időkben elhagyták, már egy 1550-ben kelt összeírás szerint elpusztult. A 18. században részben a helyén létesült az a kálvária, amelyről a magaslat nevét is kapta.

A város látképe délről, a Kálvária-dobról, 19. század utolsó negyede. Adam Slowikowsky (Korompay Gy.: Veszprém. 53. kép)

A 19. században csak írott forrásokból volt ismert az egykori Szent Miklós-templom, de helyét a kutatók máshol gyanították. Gutheil Jenő forráskutatásai alapján lokalizálta ide a templomot. Az első feltárást Rhé Gyula múzeumigazgató végezte 1929–1930-ban, amellyel igazolta Gutheil feltevéseit. Rhé ásatása az épületmaradványokra koncentrált, a számos fellelt sír vizsgálata nem volt teljes körű, az azokban előkerült 11. századi pénzekkel a templom építését datálta. Valamiféle romkonzerválás ugyan történhetett 1931-ben, de az 1960-as évek elején meginduló műemléki adatgyűjtés már elhanyagolt állapotban találta a romterületet. A rendezésre a szomszédos egyetem építésével összefüggésben került ekkor sor abból a célból, hogy idegenforgalmi szempontból is új elemmel gazdagodjon a város. Ezt hitelesítő ásatás előzte meg, Kralovánszky Alán – a múzeum akkori igazgatója –, és Éry Kinga antropológus vezetésével 1978-ban. A romkonzerválás terveit Koppány Tibor készítette. A feltárás során a templom belsejében 49 érintetlen középkori sírt és számos fémtárgyat – pénzeket, hajdíszeket – és női ruha részleteit tártak még fel.

A régészeti leletek alapján Kralovánszky magyarázattal szolgált a városrész, illetve a templom névadó szentjének megválasztására. A templom névadója a kisázsiai Myra 4. században élt püspöke volt. A középkori Szent Miklós-szeg – Esztergomhoz hasonlóan – nemzetközi kereskedelmi útvonal mentén települt, lakói betelepült „olaszok” – latin, vallon népek – lehettek. A Veszprémi Naplóban közölt interjúban a régész így nyilatkozott: „Mivel Szent Miklós az iparosok és kereskedők védőszentje is, így régészeti adatok és az okleveles források egymást nagyon szépen kiegészítve adják, hogy a bizonyosságot, hogy a kovácsok és a védőszentjük azonos helyen van. Itt dolgoznak és laknak, róla elnevezik el templomukat, ami plébánia templom, (...) így kötelesek oda is temetkezni.”

A rombemutatás napjainkra kissé megromlott, ismételt konzerválása és környezetének rendezése újból szükségessé vált. Ezt is tartalmazzák a közelmúltban az EKF 2023. programsorozathoz kapcsolódóan város megrendelésére elkészített nagyszabású tervek.

Simon Anna