A veszprémvölgyi apácakolostort Szent István király alapította. Az alapításról szóló oklevél azonban csak átiratban maradt fenn 1109-ből. Az oklevél eredeti szövege görög nyelven íródott, ami arra utalhat, hogy görögkeleti apácák éltek benne, akik feltehetően Imre herceg (Szent Imre) feleségének szánt bizánci hercegnő kíséreteként érkeztek a magyar királyságba. 1240-ben IV. Béla király kérésére a kolostor a ciszterciek fennhatósága alá kerül.
A kolostor közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve, jelentős birtokokkal bírt. Kutatása során előkerült legkorábbi épülete egy egyenes szentélyzáródású templomból, a hozzá kapcsolódó toronyból és egy egy emeletes lakószárnyból állt, amelynek földszintjén a kiszolgáló helyiségek, emeletén a hálóterem helyezkedhetett el. Később a templom mellé északról kis méretű kriptával ellátott oldalkápolna épült és további épületekkel toldották meg a meglevőket. Az egyre növekvő kiterjedésű épületegyüttes környezetében faszerkezetes kiszolgáló épületek maradványai is előkerültek. A kolostor mindenkori kiterjedését alapvetően meghatározta, hogy dél felől a Séd patak kanyargó völgye határolta, amely akkor még kissé mélyebb és kanyargósabb medrű volt, észak-északkelet felől pedig egy falusias település feküdt az egyre meredekebb völgy oldalában.
Sok oklevél maradt fenn az egymást követő építkezésekről, közülük a legérdekesebb az az 1387-ből fennmaradt megállapodás, amelyet egy bizonyos Konch mesterrel, "építési vállalkozóval" kötöttek, hogy kibővítse a meglevő épületeket. Az építkezés maradványait a régészeti kutatás részben feltárta. Ez az új épületrész is kétszintes volt, földszintjén konyha és árnyékszék került kialakítása a megbízólevélben foglaltak alapján. Ekkortájt építik át a kolostor templomát is: elbontják a mellékkápolnát és egy nagyméretű, nyugatról a meglevő kolostorépülethez, délről a korai templomhoz illeszkedő sokszög szentélyzáródású gótikus templom épül.
A végső, trapéz alakú zártudvaros kolostor a 15. században épül ki teljesen. Felépültekor a korábbi kolostor egyes épületeit visszabontották, jelentősen átalakították. A kolostorudvart nem övezi minden oldalán kerengőfolyosó csak a keleti és északi oldalakon. Az északi épületszárny alkalmazkodik a domboldal egyre emelkedő szintjeihez és padlószintje magasabb, mint az udvaré.
Az épületegyüttes földszintjén mindenütt öntött mészhabarcs padlót tárt fel a kutatás ez egységes sima felületet adott a hétköznapi használat során. A földszint egyes részei raktárak, kamrák voltak, a templomok felé eső keleti épületszárny déli végén egyértelműen a konyha maradványai kerültek elő. A nyugati szárnyban nagyméretű fűtött helyiségek helyezkedtek el. Több helyen szemeskályhák omladéka is előkerült.
A gótikus templomban, illetve attól északra temető helyezkedik el. Hasonlóképpen a legkorábbi templomot délről övezi egy viszonylag kis területű temető.
A kolostort a török közeledtének hírére elhagyják lakói, akik minden bizonnyal minden mozdítható értéket magukkal visznek. Az épületegyüttest pedig a törtök korban tudatosan lerontják, nehogy ellenerődként felhasználhassa azt bárki Veszprém városa ellen.
Az közel ötszáz éven át lakott kolostorról azonban annak pusztulása után sem feledkeznek el, és amikor a jezsuita rend megkapta a volt kolostor birtokait míves, szép arányú barokk kápolnát építtetett a területen az egykori templom helyén, ennek felszentelésére azonban már nem kerül sor a rend feloszlatása miatt.
A helyszínre látogató ma a helyreállított barokk kápolna látványa fogadja, amely körül még mindig részben a növények alatt rejtőzve a kolostorrom maradványa fogad.