Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek, az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés, illetve annak kiegészítése segítségével.

A balatoncsicsói templom titulusa Szent Ágoston, ünnepe augusztus 28. A névadó szent a négy nyugati egyházatya egyike, római család sarjaként Észak-Afrikában született. Édesanyja, Szent Mónika mélyen vallásos keresztény asszony volt. Az éles elméjű Augustus fényes karriert futott be, Karthágóba, majd Rómába került, retorikát tanult, majd tanított. 384-től a birodalom akkori fővárosában, Milánóban élt. Szenvedélyes, kicsapongó, kereső fiatalkora volt. Késői megtérésében édesanyján túl, Szent Ambrus milánói püspök beszédeinek és remete Szent Antal életéről szóló olvasmányának is szerepe volt. Ezt követően édesanyjával, fiával és társaival visszavonult Cassianumba, s három éven át remeteként éltek. 387-ben keresztelte meg Ambrus püspök. Visszatérve szülővárosába, Thagastéba, kolostort alapított. Harmincöt évesen a hippói hívek akaratából pappá választották, és fel kellett adnia aszketikus életét, 396-ban a város püspöke lett. Szent Ágoston a nyugati középkor egyik legnagyobb hatású írója, 93 önálló teológiai, filozófiai mű, 218 levél maradt utána, legismertebb írásai a „De Civitate Dei”, és a személyes hangú „Confessiones” (Vallomások).

A balatoncsicsói plébánia- és templomtörténet (az 1975-ös sematizmus alapján): ”A középkori Nivegy- vagy Nevegy-völgy főhelye. 1269-ben a veszprémi püspök népeként említik. A XVI. sz.-ban Chicho-ként szerepel. A XVIII. sz. elején református telepesekkel éled újjá a falu. Kicsi, de szép templomuk van. Helyükre Bíró püspök svábokat telepít és nekik adja a templomot. 1754-ben plébániát szervez számukra. A plébánia a Balaton-vidék 10 falujának híveit gondozta az 1931-es új plébániák alapításáig. Mai templomuk 1774–78 között épült. Késő barokk, műemléki jellegű, mérete 34x13 m. Titulusa: Szt. Ágoston. Búcsú: aug. 28. Szentségimádás napja: febr. 18. Rózsafüzér napja: jan. 25. Anyakönyvet vezet: 1760-tól. Hívek száma: 337 (350). A plébániaház késő barokk 1799-ből. Műemléki jellegű.

A sűrűn lakott Nivegy-völgy elpusztult falvainak. emlékét templomaik megmaradt romjai őrzik. A Balázstető délnyugati oldalán állnak a Szent Balázs-templom romjai a XII. századból. Románkori, átépítve gótikus stílusban a XIV. században. Műemlék. A Csukréten az Árokfői templomrom. Románkori, XIII. századi, műemléki jellegű. Újabban ezt Szentbereckfalu XIV. századi templomával azonosítják. A falut 1354-ben említik. Plébániájáról 1523-ban olvasunk. A XVI. századi rovásadó összeírásokban legtöbbször Árokfő és Szentbereckfalva együtt szerepel, de emlegetik külön-külön. is. A két település közelsége nem vitatható, bár mély völgy választja el őket egymástól. Templomuk és plébániájuk azonban egy lehetett.”

A török idők alatt református hitre tért lakosság használta a középkori templomot. Tőlük Padányi Biró Márton közel 3.000 forinton megváltotta összes ingatlanjaikat, katolikus lakosságot telepített be, plébánost és tanítót rendelt oda. 1754 júniusában visszafoglalta a „kicsiny, szűk de elegáns” korábbi templomot, megjavíttatta, oltárral és egyéb felszereléssel látta el azt, és Szent Ágoston tiszteletére szentelte. Ez azonban hamarosan kicsinek bizonyult, állapota is nagyon megromlott.

Az új, barokk templom építését 1773-ban már Koller Ignác püspök tervbe vette, de azt csak Bajzáth József püspök fejezte azt be 1777–1780-ban. Építésze a forrásokban „Sümegi mester”-nek nevezett Paul Mojzer, aki püspöki megrendelésére Somogy, Zala és Veszprém megyében több templomot is tervezet. Pfeiffer János kutatásait folytatva Koppány Tibor (építész, műemléki szakember OMF) a balatoncsicsói és szentbékállai hasonló elrendezésű templomokat is az ő munkái közé sorolta. A források Padányi püspök adományai között említenek két, 1755-ben Budán készült, – kisebb Szent Vendelnek és nagyobb Szent Ágostonnak szentelt – harangot, melyek közül utóbbi rossz állapotban, a közelmúltban átalakítva, de máig fennmaradt. (Felfedezéséről a hazai harangok kiváló szakértőjének, Patay Pálnak visszaemlékezése itt olvasható) A templomi felszerelésben 1973-ban Pfeiffer János „szép fehér kazulát” talált, valószínűleg Biró Márton püspök adománya. Valamint feljegyzi még, hogy ugyanott „Szentháromság faszobor, kisebb – nagyobb, Biró Márton Püspöktől, 1756; Szent Mária Magdolna színezett faszobor, 1760 körül (100 cm magas) (Most Veszprémben az Egyházmegyei Gyűjteményben.)”

1783-ban Jankó Ádám – az újjáépített templom plébánosa 1766–1999 között – kérvényezte a püspöknél a régi barokk berendezést felváltó új oltár, szószék, orgona, padok állítását. A templom belső felújítása azonban csak 1913-ban, egységes tervek szerint, 10.000 korona értékben készült el, a hívek jelentős hozzájárulásával. A 20. század eleji felújítás plébánosa: Kasza Vilmos. A kiváló minőségű munkát Homonay Béla oltárkészítő, akkor még szombathelyi mester készítette, aki később Veszprémbe telepedve sikeres vállalkozó lett, az 1920–1930-as években szerte az egyházmegyében sok megrendelést teljesített, az 1929-ban alakult Veszprémi Keresztény Építőmunkások Egyesületének elnöke (egyházi elnök Strausz Antal), aktív közéleti szereplő, a Szent Vince egyesület vezetője, a veszprémi Iparos dalárda elnöke volt.

Az elegáns, jó színvonalú kifestést Josef Rösch szignójával is ellátta. A belső kifestés a hajóban visszafogott elegáns ornamentális díszítmény, a diadalíven Agnus Dei, a szentély lapos kupoláján Angyali üdvözlet, az apszis boltzáradékában angyalok övezte lángoló szív (Ágoston egyik attribútuma) ábrázolása, utóbbiak talán a barokk kifestés megújításai.

Változatlan titulussal új mellékoltárok készültek, az északi oldalon a Szent Kereszt, délen Nepomuki Szent János tiszteletére. A főoltár a szentély teljes szélességét elfoglaló konstrukció, falazott alépítményen templomépületet imitáló kialakítással. Középen aediculában a névadó szent közel életnagyságú reprezentatív szobra áll, Szent Ágoston püspöki ornátusban, lábainál életművére utaló irattal, könyvvel. Kétoldalt, kisebb léptékben, egy-egy reliefen életének másik aspektusát jelenítették meg: a szerzetesi életmódra utaló pusztában balra az egész életében, így megtérésében is meghatározó szerepű édesanyja, Szent Mónika, illetve jobbra ő maga saruban, köpenyben, melyen a kagyló látható, mely a megtérésének jelenetében, a tengervizet kagylóval merő gyermek nyomán vált attribútumává.

A templom héjazatát az 1980-as években javították; nagyarányú felújítására 2010–2014 között került sor, a korábbi oltárt adományozó Scher-család leszármazottja, Scher János kitartó szervezőmunkája révén, aki emlék-kiadványban is megörökítette a templom történetét. Ekkor tetőszerkezet-csere és homlokzat-felújítás történt, a belsőben egyszínű festést kaptak a hajók falai az ablak alatti magasságig. Egy jövőbeli belső felújítás remélhetőleg megőrzi majd a hajóban az igényes 20. század eleji kifestést és feltárja a szentélyben az egyszínű, pergő festésréteg alól az elősejlő, illetve restaurátori szondákban már igazolt barokk falképeket.

1997-ben a műemléki védettség „műemléki jellegű” kategóriája megszűnt. Ma a templom (M 5142) és a plébániaház (M 5137) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék.

Simon Anna