Köveskál a Káli-medence keleti részén fekszik, Veszprém megye tapolcai járásában; az 1950. évi megyerendezés előtt Zala megyéhez tartozott. A település papját írott források először 1327-ben említették. 1550-ben plébániája már nem létezett. Középkori eredetű, Szent Vid és Modesztusz tiszteletére szentelt temploma a 18. század közepe tájára már összedőlt, de korabeli leírása szerint romjai is elárulták, milyen szép lehetett egykor. 1760-ban a hívek kisebb oratóriumot építettek, melyet már a Feltámadásnak szenteltek. A mai templom 1795-ben épült. A plébániát azonban ekkor még nem állították helyre, Szentbékálla filiájaként működött egészen 1944-ig. A templomkert kapupillérein, illetve a torony homlokzatán négy románkori vörös homokkő faragványt helyeztek el. Feltételezik, hogy az itteni középkori templom maradványai.

A barokk templom egyhajós, homlokzati toronnyal, keskenyebb, egyenes záródású szentéllyel, és sekrestyével épült. Főoltárát Krisztus mennybemenetelének szentelték, falképeit id. Franz Xaver Bucher (Bücher, 1748 k.–1811), a Bajzáth József veszprémi püspök (1777–1802) és köre számára a 18. század végén sokat dolgozó mester festette.

A szentély hátfalán, a mai főoltár takarásában rejtőzik az eredeti „főoltárkép”, festett architektonikus keretben a Mennybemenetel képe, azaz adoráló angyalok közt a fénytől övezett, égbe emelkedő dicsőséges Krisztus alakja található. A barokk oltárépítmény illuzionisztikusan festett képe kétoldalt egy-egy fülkét mutat, benne az ifjú Szent Imre herceg, illetve tanítója, Szent Gellért püspök szoborszerű, álló alakjával, attribútumaikkal, a szüzesség liliomával, illetve püspöki tiarában az oltári szentségre utaló kehellyel-ostyával, illetve a mártíromság keresztjével.

A kompozíció szerves folytatása a szentély lapos kupoláján megfestett „hiányos” Szentháromság: a Szentlélek galambja alatt jobbra az atya ülő alakja, világgömbbel és hatalmát szimbolizáló jogarral, balra felhőkre terített bíbor leplen, üres trón bíborszín párnával a feltámadó Krisztusra vár, akire az atya tekintete és kézmozdulata is mutat. (A kompozíció, az alakok több részlete rokonságot mutat a Somogy megyei Zics templomának szintén Buchertől származó falképével.)

A szentély déli oldalfalán ablak alatti tondóban Szent Péter mellképe, vele szemközt a sekrestyeajtó és – szokatlan módon – egy hasonló kialakítású, szintén onnan nyíló ablak és díszes faragott oromzatukat imitáló festés felett a falmezőt kitöltő, félköríves festett keretben Szent István király apoteózisa látható. Ősz szakállú, áttetsző fehér nimbusszal ábrázolt idős alak fehér-arany-kék színű magyaros ruhában, felhők felett, fél térdre ereszkedve jelenik meg, tekintetét az oltár irányában az égre emeli, nyitott tenyerű jobbját az ég, balját a föld felé tartja, széttárt karjaival mintegy közvetítőként a két szféra közt. Lábai előtt két puttó aranybojtos-bíborszín párnán a koronázási ékszereket, a keresztény magyar királyság jelvényeit: jól felismerhetően a szent koronát (az 1790 után elterjedt valósághű ábrázoláshoz közelebb álló alakban), illetve az országalmát és a jogart emeli felé. Az allegorikus ábrázolás képi elemeiben ugyan kapcsolódik a „korona felajánlás” ikonográfiájához, de a köveskáli falkép jelentése a Szent István-legendán alapuló képtípustól különbözik, jelentését kiegészíti még az első magyar király pandantjaként az egyház első apostolának, Szent Péternek megidézése, valamint a szentély főképét, a mennybemenetelt kísérő Szent Imre és Szent Gellért ábrázolása. Az összetett ikonográfiai program a keresztény magyar királyságot és az annak megteremtőjeként ábrázolt István királyt üdvtörténet kontextusban mutatja be.

A templomot 1900-ban felújították, mai főoltárát és új belső kifestést Heckenast János szombathelyi templomdíszítő készítette. A festett faoltár felépítése és ikonográfiája is illeszkedik a barokk szentélybelsőhöz, a kitakart részeket, az angyaloktól kísért mennybe emelkedő Krisztus ábrázolását az oltár középrészén megismétli, az első szent királyunkhoz kapcsolódó alakok sorát az oltárépítmény oldalán konzolokra helyezett Szent László király és könyvre helyezett nyitott koronával és kettős kereszttel ábrázolt szent Imre herceg szobrával egészíti ki. Maga az oltárépítmény a festett barokk architektúra rendszeréhez alkalmazkodik, a festett párkány és oromzat folytatásában jelenik meg a hátfal előtt.

Simon Anna