Sorozatunkban a veszprémi főegyházmegye egy-egy templomát mutatjuk be a levéltárban megtalálható fényképek, az 1975-ös egyházmegyei sematizmusban megjelent rövid történeti áttekintés, illetve annak kiegészítése segítségével.

A vörösberényi templom titulusa Loyolai Szent Ignác, ünnepe július 31. Loyolai Szent Ignác (1491–1556) fiatalon a spanyol királyi udvarban katonai karrierre készült. 1521-ben egy súlyos lábsérülést követő hosszadalmas gyógyulása alatt Jézus és a szentek életét tanulmányozva jutott arra az elhatározásra, hogy Krisztus katonája (miles Christi) lesz. Imádkozással és vezekléssel töltött idő után megírta lelkigyakorlatos könyvét. Több mint 10 éven át folytatott tanulmányai során nagy műveltségre tett szert, és készült szentföldi útjára. 1537-ben társaival keltek a zarándok útra. 1540-ben alapította meg a Jézus Társaságot (Societas Jesu), másként a jezsuita szerzetes rendet, melynek a lelkipásztorkodás mellett fontos célkitűzése a tanítás, a műveltség terjesztése. Ignác hatékonyan munkálkodott a trentói zsinat (1545–1563) összehívása érdekében, a jezsuita rendnek pedig Európa-szerte fontos szerepe volt a reformáció térnyerését követő rekatolizációban. 1773-ban pápai rendelet oszlatta fel a jezsuita rendet, melynek újraalapítására 1814-ben került sor.

A jezsuiták főtemploma a római Il Gesù (épült 1568–1584) téralakítása, illuzionisztikus mennyezeti falképei mintaként szolgáltak a korszakban kibontakozó barokk templomépítészetben, s itt található a rendalapító sírja is. Ignácot 1622. március 12-én avatták szetté.

Vörösberényi plébánia- és templomtörténet (1975-ös sematizmus alapján): "A falu neve a veszprémvölgyi apácák alapítólevelében Zagarbruen, később Zaarberin,Szerberény – Vörösberény (földjének vörös színe miatt). A mai község a harmadik település, harmadik helyen. Mindkét előző községnek Szent Márton temploma volt. Az Árpád-kori, XIII. századbeli erődítmény templomot a plébániaházzal és tanítólakással együtt 1700-tól a reformátusok használják. A községet 1625-ben a jezsuiták kapták birtokul. A katolikusok lelki gondozására a XVIII. sz. első felében fatemplom-szolgált, később a mai templom Szent Sír-kápolnája. 1773–79 között készült el a mai barokk templom, belseje teljes egészében Bucher Xavér Ferenc freskóival borítva. 1966–1975 között nagy gonddal restauráltatta az OMF. Műemlék. Titulusa: Loyolai Szt. Ignác. Méretei: 25x10 m. Búcsú: július 31. Szentségimádás napja: febr. 10. Rózsafüzér napja: július 11. Anyakönyv: 1747-től. Hívek száma: 1170 (1633). A jezsuita rendház barokk, XVIII. századi. Műemlék. A balatonalmádi úti Nepomuki Szent János-szobor barokk, XVIII. századi, műemlék jellegű.”

Vörösberény a középkorban a veszprémvölgyi apácakolostor birtoka volt. A 16. században a török hódítás elől az apácák elmenekültek, birtokaikat elhagyták. 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adományozta Vörösberényt. A rend feloszlatása (1773) után a Magyar Kamara lett a település birtokosa, de adminisztrátorként és segédlelkészként továbbra is az utolsó jezsuita jószágkormányzót, Buffleur Gáspárt bízták meg. Mivel a település középkori templomát a reformátusoktól nem sikerült visszafoglalni, előbb egy kápolnát, a rendházat, majd Buffleur kezdeményezésére 1777–1779 között a ma látható barokk templomot építették. Korompay György Veszprém város monográfája említi, hogy a rend feloszlatását követően a félbeszakadt veszprémvölgyi jezsuita templom építkezéséről a megmaradt építőanyagot – kő, épületfa – a vörösberényi építkezésére adományozta Bajzáth püspök 1778-ban.

Falképei és berendezési tárgyai: a fő-, és mellékoltárok valamint a szószék egykorúak. A templom főoltárán, illetve a három boltszakaszon Szent Ignác életének jelenetei, illetve allegorikus ábrázolásai láthatók. A falképek és az oltárképek id. Franz Xaver Bucher (1743–1811) korai alkotásai. Bucher a Bodeni-tó partjáról származott, Székesfehérvárott, majd Veszprémben élt, az 1780-as évek elejétől sokat foglalkoztatott mester, Bajzáth József püspök és körének megrendelésére a veszprémi püspökség területén számos település – többek közt Zirc, Szentgál (szignált mű), Monostorapáti, Öcs, a veszprémi ferences, Tab – templomának kifestésére kapott megbízást. Azonos nevű fia lépett nyomdokába, esetenként folytathatta megkezdett munkáit.

A vörösberényi templom oldalfalain, diadalíven, a festett oratóriumablakoban helyi vonatkozású, a templom építésével kapcsolatos jelenetek láthatók, a történeti személyek és a kortársak portrészerű megjelentésével, a templom és rendház tervrajzával. Ilyen a diadalívpillérek jelenetpárja: északon Szent István, amint a vörösberényi birtokot a veszprémvölgyi apácáknak adományozza, mellette Imre herceg, akinek menyasszonya számára létesült a kolostor, délen az apácák egy magyaros öltözetű férfi kíséretében. Felettük középen a diadalíven a szentkorona látható.

A kép forrása: http://regmult.blogspot.com/2017/08/balatonalmadi-vorosbereny-szent-igna... – Elblinger Ferenc blogja

A templom történetét és falképeit részletesen és tudományos alapossággal mutatja be a közelmúltban megjelent A templom történetét és falképeit részletesen és tudományos alapossággal mutatja be a közelmúltban megjelent Barokk freskófestészet Magyarországon. I. Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye. Szerk.: dr. Jernyei Kiss János (PPKE) (MMA Kiadó) Budapest, 2019, 218–239.
További felhasznált irodalom:
- Fülöp András: A tabi római katolikus templom falfestményei és mesterük. Somogyi Honismeret 2009/2. 54–61.
- Galavics Géza: „Bücher, Franz Xaver (eigentl. Bucher)”. In: Allgemeines Künstlerlexikon XV. 1997. 26.
- Serfőző Szabolcs: Bucher Franz Xaver – Egy késő barokk festő a Dunántúlon. In: Bubryák Orsolya (szerk.): "Ez világ, mint egy kert ..." Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Budapest, 2010. 473–488.

Ma a templom (M 5611), a volt jezsuita rendház (M 5612), és a Nepomuki Szent János-szobor (M 5609) az országos műemlékjegyzékben szereplő védett emlék. A templom kilenc éven át tartó teljes felújításának szakaszairól a Magyar Műemlékvédelem évkönyveinek jelentéseiből értesülünk (tervező Schönerné Pusztai Ilona, kivitelezés és restaurátori munka: OMF). A volt rendház felújítása 1983–1986 között zajlott. A munkálatok idején a templom plébánosa Horváth József volt (1973–1986 között), aki ugyanakkor „... új orgonát szerzett és művészi megoldású liturgikus teret alakított ki. Új plébániaházat épített...” 1979-ben jelent meg a településről írott helytörténeti kötete. Róla a későbbiekben önálló bejegyzésben emlékezünk meg.

A levéltári fényképek 1950-es évek elejétől készültek több hullámban: találhatók köztük közvetlenül a világháborús pusztítást megörökítő felvételek, Kögl Lénárd számvevő fényképalbumából származó, illetve a templomok külső és főleg belső képét az 1960-as évek végén, a II. vatikáni zsinat liturgikus rendelkezései előtt megörökítő, illetve az utolsó, 2015-ös névtár alkalmával rögzített fényképek. A szöveges történeti áttekintés az 1930-as évek óta hivatalosan vagy informálisan létező egyháztörténeti bizottság munkája révén összeállított rövid templomtörténetek, amelyek az 1975. évig rögzítették a templom és plébániája múltját. Szerzői névtelenségbe burkolóznak ugyan a kiadványban, de tudható, hogy Burucs László, Horváth József, Körmendy József, Molnár István, Pfeiffer János, Rajczi Pál és Szöllősi Mihály vettek részt a sematizmus történeti részeinek elkészítésében.

Simon Anna